A homok ura, avagy egy világsztár „odalentről”

A ma születésnapos Herb Elliott története.

Nem túl sokdéli féltekéről jött atlétáról esett még szó ezeken a hasábokon.

Pedig „odalent” is szép számmal teremnek nagyszerű futók. Például az ausztrál Herb Elliott, akit csak azért nem Herbertként ismer a sporthistória, mert fél évszázaddal korábban élt egy brit krikettjátékos, akit (szintén) Herbert Elliottnak hívtak.

Szóval a mi Elliottunk a tehetségén és szorgalmán kívül talán azért lett olyan nagy futó, mert korának talán legzseniálisabb edzője, Percy Cerutty kezei közé került. Az ősz mester megér egy külön sztorit is, most csak annyit: ő a mi Iglói Mihályunkkal szemben hülyeségnek tartotta a résztávos edzéseket (pedig Iharosékat ez tette naggyá), egész más módszerekkel dolgozott. Kedvenc „kínzóeszköze” a homok volt. Erről hallgassunk meg egy tudósítást, a futással maga is kacérkodó atlétikai szakíró, Joe Galli korabeli beszámolóját Herbék egy átlagos edzésnapjáról!

Közös edzés a mesterrel

Ötkor keltünk. Lefutottunk a partra és vagy félórát szaladgáltunk a mély homokban, reggeli után pedig a futóhomokkal borított domboldalra mentünk ki. Percy a bokrok között egy egymérföldes távot jelölt ki, amely két idegölő emelkedőt is magában foglalt. Büszke voltam, hogy tíz perc alatt egyik végéről a másikra értem. Herb ötször futotta végig, a leggyengébb ideje 6:10 volt… Aztán súlyemelés következett, majd ebédelhetett, akinek még volt ereje ilyesmihez. Délután az edzésről beszélgettünk, aztán kimentünk egy rettenetes, vagy harminc méter magas homokhegyhez. Egyszer próbáltam felfutni, félúton majdnem belepusztultam, attól fogva még a gyaloglás is halálosan fárasztott a laza, mély, átkozottul gördülő homokban. Elliott viszont valósággal röpködött ezen az emelkedőn, nézni is rossz volt…

Úgy tűnik, hogy az eredményét viszont meghozta, Herb a világ legjobb középtávfutójává érett az ötvenes évek végére. 1500 méteren egész pályafutása során egyetlen versenyt veszített el, és mérföldön is remekelt. Utóbbi távon 1958 augusztusában 3:54,4-re javította a világcsúcsot, 22 nappal később meg 1500-on 3:36,0-ra. Miután a Brit Nemzetközösségi Játékokon 880 yardon és 1 mérföldön is aranyérmes lett, senki sem csodálkozott, hogy az AP hírügynökség voksolásán ő lett az év férfi sportolója ebben az esztendőben. A wikipédia szerint “vitathatatlanul a világ legnagyobb középtávfutója.”

Az 1960-as római olimpia nyarán is csúcsformában volt. A játékok előtt magabiztosan nyilatkozta, hogy aki őt le akarja győzni, annak világcsúcsot kell futnia. A rekord meglett, a vereség elmaradt, ugyanis ő maga faragta tovább a világcsúcsot (3:35,6) abban a versenyben, ahol a mi Rózsavölgyi Istvánunké lett a bronzérem.

A római 1500-as döntő Rózsavölgyivel (nem beágyazható, de itt látható).

Feleségével és első gyermekükkel, 1960-ban

Hogy a ma 84 esztendős Elliottnak nem csak a lábában volt sok, azt hamarosan bizonyította. Miután 23 évesen (!) visszavonult, a híres cambridge-i egyetemen szerzett diplomát. A nagy sportszergyártó multinál, a Pumánál helyezkedett el, ahol az észak-amerikai piacért felelős vezérigazgatóságig vitte. Részt vett a 2000-es sydney-i olimpia szervező bizottságának a munkájában, és akárcsak Nurmi, ő is a fáklyaváltó utolsó tagja lehetett. Időskorában is nagyon aktív maradt: 2005 óta a világ egyik legnagyobb vasérctermelő cégének, a Fortescue Metals Groupnak az alelnöke, 2007 óta a vállalat Felügyelő Bizottságát vezeti.

Egy francia kisfilm Cerutty mester(i) módszereiről:

Elliott 1959-ben elvette Anne Dudley fodrásznőt, hat gyermeket neveltek fel.

Isten éltesse!

Képek: functionalpathtrainingblog.com, www.racingpast.ca