Aki labdával a kezében született

Magic Johnson úgy játszotta a kosárlabdát, mint sem előtte, sem utána soha senki.

Az NBA egyik legegyedibb stílusú játékosa alapjaiban változtatta meg a játékról alkotott képet.

A ’80-as években az NBA sok szempontból megváltozott. A korábbi években kialakult kiegyensúlyozott erőviszonyok a ’70-es évek végén felbomlottak. A liga legnagyobb sztárjátékosa mellé megérkezett egy olyan játékos, akihez foghatót azóta sem látott a világ. Earvin Johnson 1979-ban első választottként érkezett Los Angelesbe, ahol az ezt megelőző huszonöt év koránt sem alakult az elvárásoknak megfelelően – mindössze egyetlen bajnoki címet sikerült ez idő alatt szerezniük. Ezen még az a tény sem változtatott, hogy 1975-ben sikerült cserélniük Kareem Abdul-Jabbarért, az akkori liga legjobb játékosa azonban egyedül még kevésnek bizonyult a sikerek eléréséhez.

A páratlan magassággal megáldott (206 cm) irányító Los Angelesbe érkezése felpezsdítette a liga életét. Életvidám személyisége és játékstílusa alapvetően meghatározta a Lakers nyolcvanas évekbeli dinasztiáját, mely Showtime Lakers néven vonult be a köztudatba. Kezdetben magassága ellenére kétségbevonták irányítói képességeit, mondván hogy a “labda sokkal nagyobb utat tesz meg a kezétől a parkettáig, mint másoknak”, így nagyobb annak, hogy eladja a labdát. Johnson játékára nem volt felkészülve a liga. Virtuóz megoldásai, betonbiztos labdakezelése és páratlan látása minden idők egyik legnagyobb irányítójává tették, akinek váratlan megoldásihoz csapattársainak kezdetben igen nehéz volt hozzászoknia. Kareem Abdul-Jabbar mellett az első pillanattól kezdve világsztárként csillogott, kettősük pedig minden idők egyik legjobb párosaként került be a liga történelemkönyvébe. Jerry Buss személye (1979-től a Los Angeles tulajdonosa) különösen kedvező volt Magic Johnsonnak. Buss sajátos eszközökkel próbált véget vetni a csapat hosszú ideje tartó kálváriájának. A játékot és az azt körülvevő milliőt nagy volumenű show formájában képzelte el: pompom-lányokkal, half-time-show-val, hírességek felvonultatásával – és nem utolsó sorban szemet gyönyörködtető kosárlabdával.

Minden, ami a Showtime Lakers volt – egyben Magic Johnson is volt.

Magic nem sokat vacakolt képességei megmutatásával. Érkezésével a Lakers rögtön bajnokesélyessé vált, sőt, mi több, el is hódította a hőn áhított bajnoki trófeát. A Philadelphia 76ers ellen vívott döntőben végül őt választották meg a Legértékesebb Játékosnak – erre sem korábban, sem később nem volt képes senki újoncként. A hatodik, végül döntőnek bizonyuló mérkőzésen azonban Abdul-Jabbar sérülés miatt nem állt a kaliforniaiak rendelkezésére – így Magic vállalta azt, hogy centerként játszik a mérkőzésen. A meccs végül kiváló bizonyíték lett arra, hogy Johnson mennyire sokszínű játékos is volt. Irányítóként gond nélkül játszott centerként, végül 42 ponttal, 15 lepattanóval és 7 gólpasszal vezette végül győzelemre az övéit, mellyel nyolc év után tudtak újra bajnoki címet ünnepelni.

A ’80-as évek egésze a Lakers-Celtics rivalizálás kicsúcsosodáról szólt, mely elképelhetetlen lett volna Magic Johnson és Larry Bird személye nélkül. Kettejük párharca már az egyetemi éveik alatt kulminálódott, akkor végül Earvin szerezte meg az állami bajnoki címet iskolájával, éppen Bird ellen. Az 1980-as években a Lakers nyolcszor is döntőzött, ebből háromszor egymás után éppen a Bostonnal. Az első találkozásuk alkalmával 1984-ben hét meccsen alulmaradtak a Larry Bird vezette kelták ellen, de rögtön a következő évben (1985) és 1987-ben is sikerült visszavágni a korábbi fiaskóért. Az évtized csakis erről a két gárdáról szólt: 1980 és 1989 között háromszor találkoztak egymással, és ez idő alatt legalább az egyikük minden évben ott volt a döntőben. Magic és a Showtime Lakers utolsó nagy dobása az 1991-es szezonban következett el, amikor újra eljutottak a nagydöntőig, ott azonban az ő helyüket “átvevő”, a kilencvenes évek nagy dinasztiája nyerte el első bajnoki címét – egy bizonyos Michael Jordan és Chicago Bulls győzte le az egyre idősödő los angelesi csapatot.

A legendás irányító végül öt bajnoki címmel, 3 MVP díjjal, 3 Döntő MVP elismeréssel, négy gólpasszkirályi címmel a háta mögött, 1991 novemberében HIV pozitivitása miatt hirtelen bejelentette visszavonulását. A kosárlabdázás világát megrendítették a történtek – sokan már az út végén is vizionálták nála. Személyiségéből kifolyólag karrierje egészben hatalmas népszerűségnek örvendett, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a szurkolók beszavazták az 1992-es All-Star gálára a visszavonult kosárlabdázót, végül az orlandói gálameccs Legértékesebb Játékosának választották – úgy, hogy hónapok óta nem játszhatott. Az elmúlt több, mint harminc évben az AIDS és a HIV vírus elleni küzdelem egyik szószólójaként hívja fel a figyelmet a megelőzésre.

A kosárlabdázástól való visszavonulása után egy rövid és sikertelen időszakban vezetőedzőként vezette korábbi egyesületét, majd tanácsadóként és 2017-19 között a csapat kosárlabdázásért felelős operatív igazgatójaként maradt a Lakers kötelékében. Johnson játéka alapvetően egy új időszakot hozott el a kosárlabdázásban, magát Jordant is nagy mértékben motiválta a soha nem látott tehetséggel megáldott irányító. A mai napig az egyik, ha nem a legjobb irányítójaként tartja őt számon a kosárlabdakövető közösség, akihez még csak hasonlót sem látott a nagyvilág.

Kép: NBA History/Twitter