Diadalív – A nagy európai finálé

Következik a szezon – nem túlzás – legfontosabb hétvégéje Európában.

Ha az Derby(k) mellett van még olyan lóverseny, amelynek neve a teljesen laikusok fülében is ismerősen cseng, az nem lehet más, mint a Prix de l’Arc de Triomphe.

Számos olyan rendezvényt találunk egy évben, ahol jóformán minden lehetséges kategóriában megmérkőznek egymással a kontinens legjobbjai, legyen az borítás, táv, kor vagy nemek szerint leosztva. Ilyen Európában például a Royal Ascot – csak, hogy a legnagyobb, legismertebb meetinget említsük -, de bizonyára az Egyesült Államok Breeders’ Cupjáról is hallottak már ezt-azt.

Hogy mi emeli ki ezek közül a Prix de l’Arc de Triomphe hétvégéjét?

Először is kezdjük a száraz, ám annál beszédesebb számokkal! Két nap alatt összesen 8 Group 1, azaz legfelső kategóriás futam rajtol el, továbbá 3 “csak” Gr2. Ezeket a statisztikákat persze szokás hangoztatni, de jegyezzük meg, ez Európa, ahol azért távolról sem osztogatják a királykategóriás besorolást a versenyeknek olyan önfeledten, mint Amerikában.

Torquator Tasso a 2021-es Arc céljában

Másodszor: az időpont. Rengeteg patinás versenyt éri az a kritika, hogy “persze, rendkívül színvonalas és évszázados hagyományú, de semmi garancia nincs rá, hogy valóban az arra legérdemesebbek szerepelnek a mezőnyben, hiszen még nem volt elég közös verseny, hogy reálisan felmérjük az erőviszonyokat.” Kezdve a Kentucky Derby-vel, ahol a május eleji időpont mellett az ország régióinak szegregáltsága is nehezíti az értékítéletet, de a júniusi Epsom Derby ellen is jogosan hozzák fel ezt az aggodalmat. Az Arc-hétvége azonban nem véletlenül kerül megrendezésre októberben – ilyenkorra nem kérdés, kik a legjobbak jelenleg.

Harmadszor: a nemzetközi mezőny. Ugyan a szezon folyamán többször tiszteletét teszik a francia, brit és ír lovak egymás területén, mégis ez az az alkalom, amikor minden nemzet elitje egy időben egy helyre összpontosul – a lóverseny Bajnokok Ligája-döntőjének is nevezhetnénk a hétvégét. Ráadásul a mezőnyöket rendre színesítik a más kontinensekről érkező világutazó szupersztárok is.

Negyedszer: a hagyomány. Ez persze összefüggésben áll az előző három ponttal, de 1920-as életre hívása óta az “Arc” kulcsszerepet tölt be az európai szezonban, és akárcsak a Royal Ascot esetében, a presztízs meghatványozza az egyébként is rendkívül színvonalas futam eszmei jelentőségét.

Most, hogy a legfontosabb tudnivalókat tisztába tettük, térjünk rá az idei főattrakcióra! A Prix de l’Arc de Triomphe a “BL-döntőhöz” mérten tartja magát az európai hagyományokhoz. 2400 méter gyepen kerül megrendezésre, hároméves és idősebb mének és kancák számára (heréltek nem indulhatnak). Minden évben a legjobb húsz nevező sorakozhat fel a startgépbe, a rangsort pedig a szezon során szerzett formaszámaik határozzák meg.

Ennek következménye például, hogy az ausztrál szupersztár, Verry Elleegant (a képen) hiába utazott Európába, a főfutam helyett végül a szombati Prix de Royallieu-ben mérettetik meg, miután franciaországi gyengébb teljesítménye miatt szerdán még csak 22. helyen állt a listán. A kanca indulása körül egész kis dráma bontakozott ki, ami ezen cikk szempontjából kevésbé releváns, az érdeklődők azonban itt bővebben olvashatnak róla.

Nyilván sajnáljuk, hogy Verry Elleegant kiszorult a keretből, az izgalom azonban nem rajta fog múlni, hiszen remek lovak maradtak talpon. De vessünk is egy pillantást a legjobbakra!

Luxembourg (Camelot)

Aidan O’Brien uralma az európai lóversenyben az elmúlt években gyakorlatilag megszűnt, most azonban egy olyan háromévest tudhat a kezei alatt, aki visszarepítheti a csillagokba. A hároméves mén tavaly már Írországba csempészett egy Gr1-trófeát, idén azonban augusztusig csak egyetlen egyszer láthattuk versenyben. De milyen jól tette a mester, hogy várt vele! Egy Gr3-as felhozó után meghódította az Irish Champion Stakes-t, ahol több jelenlegi ellenfelét is maga mögé utasította és egy csapásra a fogadótáblák élére ugrott.

Alpinista (Frankel)

Ha Luxembourg az utolsó pillanatos váratlan fordulat, akkor Sir Mark Prescott kancája a főszál. Az ötéves szürke az elmúlt másfél év során három ország hat versenyében (ebből öt Gr1) tette tiszteletét, és kivétel nélkül mindben diadalmaskodott. Ugyan kisebb nevek ellen, mint legutóbb Luxembourg, de legalább akkora esélyt képvisel.

Torquator Tasso (Adlerflug)

A címvédő sem maradhat ki, még akkor sem, ha idén csak egyetlen győzelem jött össze neki. A német vendég ehelyett inkább korrekt helyezéseket gyűjtögetett, de ha valaki, hát Marcel Weiss pontosan tudja, hogyan kell jól időzíteni idomítottja éves csúcsformáját.

Titleholder (Duramente)

A japánok idén is megpróbálják “meggtörni az átkot” és megszerezni első Arc-kupájukat, erre pedig nehezen találhattak volna alkalmasabb vállalkozót a háromszoros Gr1-bajnoknál. Ellene szól ugyanakkor, hogy június óta nem futott.

Az igazat megvallva rengeteg ló megérdemelné, hogy bemutassuk, de hát erről szól az Arc; kiváló lovak csatáznak egymással Európai trónjáért. Koronázás vasárnap 16:05-kor.

Képek: Jour de Galop, Racing Post