Egy legendás párharc, illetve csak pár harc

Ovett és Coe története.

Vannak legendás versenyzők, legendás csapatok, legendás rivalizálások. Nekünk, magyaroknak igazából a legendás csapat az Aranycsapat, amelynek összeállítását sokan fejből fújják: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. Pedig…! Pedig ebben az összeállításban mindössze négyszer futott ki a pályára a válogatott. De akkor most térjünk vissza a futballból a futás világába!

Az atlétika egyik legendásan nagy párharcaként tartják számon két brit középtávfutó rivalizálását a 70-es évek végén, a 80-as évek első felében. Lehet, még itt, ebben a szakértő közönségben is sokan úgy emlékeznek, hogy micsoda csatákat vívott Sebastian Coe és Steve Ovett, holott alig-alig futottak egymás ellen. Egy középiskolai mezeifutóversenyt leszámítva mindössze ötször (vannak források, amelyek hatot említenek, én nem találtam) csaptak össze: az 1978-as prágai Európa-bajnokság 800-as döntőjében – mindkettejüket megtréfálta nevető harmadikként a keletnémet Olaf Beyer –, valamint a moszkvai (1980) és a Los Angeles-i (1984) olimpia 800-as és 1500-as döntőjében. A Szovjetunió fővárosában Ovett nyerte 800-on az esélyes Coe előtt az aranyat, 1500-on meg (ahol Ovettet tartották a favoritnak) Coe nyert, nagy riválisa csak bronzérmes lett.

Az 1980-as 800-as döntő: Ovett legnagyobb sikere, Coe ezt eltaktikázta:

Coe négy évvel később ugyanígy járt, ezüst 800-on, arany 1500-on, az asztmás problémákkal bajlódó Ovettet azonban a Los Angeles-i szmog kikészítette, a rövidebb távon nyolcadik lett, a hosszabb döntőjét meg fuldokolva fel kellett adnia.

Szóval ennyi volt a szemtől-szembe küzdelem, de a párharcuk nem ettől lett legendás. Egymásnak „üzengettek” nagy győzelmekkel, jobbnál jobb eredményekkel. Ennek a párviadalnak jelentette a csúcspontját az a két év (különösen annak utolsó három hete), amikor egymás világrekodjait javítgatták meg egy mérföldön.

A legendás világcsúcseső krónikája:
1979. július 17., Oslo: 3:48,95 (Coe)
1980. július 1., Oslo: 3:48,80 (Ovett)
1981. augusztus 8., Zürich: 3:48,53 (Coe)
1981. augusztus 26., Koblenz: 3:48,40 (Ovett)
1981. augusztus 28., Brüsszel: 3:47,33 (Coe)

A korabeli, főleg angol sajtó egyébként úgy építette fel kettejük párharcát, hogy – nyilván a lapeladások bűvöletében – igyekeztek őket nemcsak ellenfelekként, hanem ellenségekként is beállítani, holott ebből vajmi kevés volt igaz. Kétségtelen, nem barátkoztak, és meglehetősen más karakterek voltak: Coe inkább arisztokratikus, intellektuális benyomást keltett, míg Ovett az egyszerű embert, a hétköznapi figurát hozta. Hogy ez nem csak egy felvett szerep volt, azt a későbbi életútjuk is bizonyította.

A két nagy ellenlábas (balra Ovett) barátságosan mosolyogva anno és 2009-ben

Ovett 1991-es visszavonulása után egy évvel elszerződött a kanadai CBS televíziós társasághoz atlétikai szakkommentátornak, ma is nekik dolgozik, családjával szép csöndesen Ausztráliában él.

Coe még a kilencvenes években konzervatív párti országgyűlési képviselő lett, a Lordok Házának tagja. A királynő lovaggá ütötte, ő vezette a 2012-es londoni olimpia szervező bizottságát, elnöke a Brit Olimpiai Bizottságnak és 2015 óta a Nemzetközi Atlétikai Szövetségnek is.

Amíg atléták voltak, ritkán futottak egy pályán.

Most sem egy pályán „játszanak”…

Nyitókép: Bettmann Archive. A 80-as olimpiai 1500-as befutó. Coe széttárt karral, Ovett 279-es számmal, azaz Coe visszavágott a 800-as vereségért.