Egy szezon az örökkévalóságnak

Mintha csak tegnap lett volna az NBA 2015-16-os, minden idők egyik legemlékezetesebb szezonja.

Hat éve rengeteg dolog történt, ami örökre a liga történetébe íródott, erre emlékezünk. A szezon egészen biztosan a Warriors nagy meneteléséről az egyik legismertebb, amiben elévülhetetlen szerepe volt annak a Steph Currynek, akit a szezon végén úgy választottak meg a Legértékesebb Játékosnak, hogy egyetlen ellenszavazatot sem kapott az értékelőktől. Így a valaha élt egyik legjobb dobó a liga történetének első egyhangúlag választott MVP-je lett, amivel kapcsolatban nem is lehettek kérdések. A szezonban több, mint 30 pontot átlagolva pontkirály lett, sőt, a labdaszerzésekben sem bizonyult nála jobbnak senki. Az idényt 402 bedobott triplával zárta, soha senki nem lépte át a négyszázas határt sem előtte, sem utána, bár három évvel később James Harden a 380-at közelítette. Curry egyébként ezzel saját rekordját döntötte meg, még pedig nem is akárhogyan: korábbi NBA-csúcsa 286 bedobott tripla volt…

A liga egyik legjobb egyéni szezonja természetesen a csapat nagy menetelését is magával hordozta. A szezont nem csak a kosárlabdázás, de az összes major sport közül a legjobban kezdték: az első 24 mérkőzésüket kivétel nélkül megnyerték, amivel már az előző szezon utolsó négy meccsét is figyelembe véve már zsinórban 28 meccses győzelmi szériában voltak, amivel komolyan veszélyeztették a ’70-es évek Lakersének 33 meccses rekordját. Végül a Bucks ellen a szezon huszonötödik mérkőzésén vereséget szenvedtek, de így az is övék lett minden idők legjobb alapszakasz-kezdése. A szezon során zsinórban 17 meccsen érték el el a százpontos határt. Az alapszakaszt végül 73-9-es mérleggel zárták, megdöntve a korábban megdönthetetlennek hitt 1995-96-os, Michael Jordan vezette Chicago Bulls által elért legendás 72-10-es szezont. A rájátszással együtt az idényt 88 győzelemmel zárták, amivel a teljes szezont figyelembe véve minden idők legtöbb győzelmét érték el egy idényen belül.

A Golden State Warriors útja végül a döntőbe vezetett, ahol viszont nem sikerült bajnoki címre váltaniuk minden idők legjobb szezonját. A döntőben már 3-1-re is vezettek Curryék, és méltán hihették azt, hogy ez innen már megvan, hiszen soha senki nem fordított 3-1-es hátrányból a döntők történetében. Ez az év viszont a rekordot és legendák éve volt, LeBron James vezetésével a Cleveland Cavaliers megcsinálta a lehetetlent és 4-3-re győzni tudott a Warriors ellen. Különösen nagy sztori a történetben LeBron James karrierjének alakulása, aki szülővárosában kezdte pályafutását, hogy a 2007-es döntőbeli vereségnél közelebb ne kerüljön a bajnoki címhez. Aztán 2010-ben bajnoki címek reményében a szupercsapattá alakuló Miami Heathez igazolt, ahol két gyűrűt is nyerni tudott – majd visszatért Clevelandbe azzal az ígérettel, hogy elhozza a város történetének első bajnoki címét. Ez végül 2016-ban sikerült is neki, és ha valamikor, akkor bizonyosan azok is elkezdték tisztelni LeBron Jamest, akik korábban az eligazolását követően nem úgy viszonyultak hozzá. A meccs után belőle feltörő érzelmekből is látni, mennyit jelentett neki ígérete betartása, különösen egy már szinte vesztett helyzetből…

Örökké emlékezetes marad a 2016-os torontói All-Star gála is, ami egyrészt Kobe Bryant utolsó All-Star mérkőzéséről maradt emlékezetes, bemutatása különösen nagy szenzáció volt a meccs előtt. De annál is nagyobb durranás volt a zsákolóverseny, amit joggal tartanak minden idők egyik, ha nem a legjobb párharcának, melyek Aaron Gordon és Zach LaVine vívott egymással. Ezt végül LaVine nyerte meg, bár globális szinten sokan úgy tartják, hogy Gordon a mascotot átugró, lábak alatt(!) átvitt zsákolása mindenképpen győzelmet jelentett volna az Orlando akkori sztárjának. A szavak helyett azonban beszéljenek helyettem inkább a képek.

Végül pedig a búcsúzókról is szót kell ejtenünk, hiszen három olyan legenda is visszavonult a szezon végén, akik nélkül az NBA már nem ugyanaz, mint korábban volt. Posztjuknak két kiemelkedő játékosa, Tim Duncan és Kevin Garnett a szezon végén, csendesen jelentette be visszavonulását a profi kosárlabdázástól. Nem úgy Kobe Bryant, aki 2015 novemberében egy általa a kosárlabdához írt verssel, a Dear Basketball c. írással (megfilmesített változata később Oscar-díjat nyert) jelentette be a publikumnak, hogy ez a szezon lesz az utolsó a számára. Ezt követően minden arénában még nagyobb elánnal lépett pályára Bryant, minden csapat komoly megemlékezést tartott közös emlékeikből, amikor az utolsó mérkőzésre utazott hozzájuk. Az utolsó All-Star-gáláján szintén hatalmas figyelmet kapott, végül pedig következett egy örökre felejthetetlen este a Staples Center parkettáján, az alapszakasz utolsó mérkőzésén. A rájátszásért komolyan küzdő Utah Jazz ellen ugyanis Kobe Bryant lejátszotta utolsó profi kosárlabdamérkőzését, az estén minden róla szólt. A valaha élt egyik legnagyobb játékos végül 60(!) ponttal zárta utolsó mérkőzését, egymaga megfordítva a meccset a minden idők legrosszabb szezonját futó Lakersnek, elhomályosítva ezzel az ezzel egyidőben játszott utolsó Warriors-alapszakasz-meccset, ahol a tét nem volt kisebb annál, hogy megdöntik-e Curryék a Bulls alapszakaszrekordját, és hogy a triplarekorder megcsinálja-e egyedüliként a 400 triplás szezonját. Végül mindkettő sikerült a Warriorsnak és Currynek, de Bryant legendás estéje beárnyékolta ezt. Kobe ezen kívül karrierje során ötször érte el a hatvan pontos határt, ezt sikerült hatodjára megtenni az utolsó színre lépésekor.

A 2015-16-os szezon egy szezon volt az örökkévalóságnak, melynek kulcsmozzanatait sosem felejtjük el.

Kép: Cleveland Sports Talk/Twitter