Ferenczi Pál

Születésnapján köszöntjük a kiváló zsokét.

1949-ben ezen a napon, azaz február 12-én született Ferenczi Pál, aki a hatvanas években kezdett versenyszerűen lovagolni Csaplár Lajos istállójában.

1966-ban egy Mézeskalács nevű telivérrel aratta pályafutása első győzelmét, amelyet – főleg Tóth Pálhoz történt szerződése után –  még számos követett, de  kétségtelen, hogy 1981-ban ért el karrierje csúcsát.

Kizárólag erről a bámulatos szezonról nyilatkozott nekünk éppen egy esztendeje.

Favorit: Pali bátyám! Kijelenthető, hogy 1981 volt pályafutása csúcs éve?
Ferenczi Pál: Abszolút. Ez volt karrierem legjobb szezonja.

F: Hogy került Turbó nyergébe, hiszen neki Bodnár Lajos volt az állandó lovasa?
FP: Igen, de Pedró (Bodnár Lajos – a szerk.), akkor külföldön lovagolt, így engem kértek fel Turbó lovaglására a Nemzeti Díjban. Együtt futott Turbó és Mende. Mendét Herczeg Béla ülte, míg Turbót én.

F: Mondhatni, hogy ő volt a legjobb, akit valaha lovagolt?
FP: Ültem ezért egy pár jó lovon, pl. a derbynyerő Andán, de valóban talán Turbó volt a legjobb közülük. Nehéz megmondani, főként ennyi év távlatából.

F: A Magyar Turf Clubon közöltük az 1981. évi Janek Géza lovasbajnokság csoportképét, amit elképesztő lovasok között Ön nyert meg. Emlékszik még erre?
FP: Igen. Talán kettőt nyertem és háromszor voltam második-harmadik aznap, így a pontozás alapján én kerültem az élre. Ha jól emlékszem ezen kívül még egyszer sikerült megnyernem a lovasbajnokságot.

F: Nem igazán fontos, de a képet elnézve, mintha Fejes Lajos után Ön lett volna a második legmagasabb a zsokék között…
FP: Sajnos így van. Elég csúnya ülésünk is volt mindkettőnknek emiatt. Amikor persze küzdelembe kerültünk nem figyeltünk erre, de utólag visszanézve, magam is sokszor csodálkoztam: hogy lehet ilyen csúnyán ülni a lovon? Ha fölénnyel nyertem, akkor lapultam rendesen.

F: 1980-ban még Ön nyert az év másik főszereplőjével, Talárral is, de mind a négy 81-es nagydíj sikerét már Papp Sándorral aratta. Ez fájó volt Önnek, hogy egy ekkora klasszist nem lovagolhatott többet?
FP: Nem igazán. Kiss Jóska mester felkért, mert akkor éppen nem volt lovasa. Ha jól emlékszem (a képen balról a második) Siklósi Csaba lovagolta első versenyében és mivel nem győztek, így azt mondta nekem Kiss József: „Pali! Üljél, már fel rá kérlek, ez egy jó kétéves szerintem és a gyerek nem tudott nyerni vele.

Így kerültem a Talárra, akiről elmondhatom: Ő nem is galoppozott, hanem repült.

Mikor kentréztem kifelé vele, már éreztem, hogy Ő egy kiváló ló. Még a lábait is egészen másként szedte, mint a többség.

F: Nehogy elmenjünk a másik hatalmas győzelme mellett, amit a Kancadíjban ért el Mendével. Erre hogyan emlékszik vissza?
FP: Először is megörültem, mikor rákerültem. Megint ugyanúgy, mint a Nemzeti Díjban Turbóra, ugyanis Bodnár és Kedvesi mester kinn voltak az Osztrák Derbyn, így kértek fel engem. Akkor ültem rajta először és ugyanazt mondhatom el mint Talár kapcsán. Mikor mentünk kifelé a startgéphez éreztem rajta is, hogy klasszis. Olyan szépen galoppozott. A versenyben a tempónak megfelelően helyezkedtem vele, és amikor az egyenesbe fordultunk, akkor elindítottam és ő ment is, mint a rakéta. (7 hosszal nyert Minorita előtt, aki viszont utána 3x is visszavágott ezért a vereségért, a Gróf Széchenyi István emlékversenyben, a St. Legerben és a mai Lovaregyleti díjban is legyőzte Mendét. – a szerk.)

Egy kép a futtatói időszakból. A szépséges Banyalbufar győzelme után a győztesek körében, 2011-ben. A  nyeregben Lukas Kasal, míg a mester, Jozef Rosival nincs a képen.

F: Azzal koronázta meg az évét, hogy mindkét kétéves nagydíjat Ön nyerte meg, ráadásul mindkettőt versenyfélvérrel. Emlékszik még (a mai néven) Szent László Díjat nyerő Cudarra és a Kritérium bajnokára, Cirádára?
FP: Cudar egy remek ló volt. Már csikókorában mutatta magát. Télen elmentem szabadságra és amikor visszatértem kis túlzással repkedett a levegőben. Már akkor, télen olyan friss volt, hogy öröm volt nézni.

F: És Ciráda?
FP: Őt már lovagoltam egyszer előtte és harmadikak lettünk. Kitolt velem „a Finci” (Vas József – a szerk.). Már az egyenesben voltunk, jött mögöttem és kiabált, hogy „engedj ki, engedj ki”. Kiengedtem utána pedig ő akadályozott engem. Mi így lettünk harmadikok, Ő pedig nyert Guzlával. Utána persze megbeszéltük ezt és semmi gond nem volt belőle.

A Kritériumban újra rákerültem, mert ha jól emlékszem Pedró beteg volt. Kedvesi mester csak annyit mondott: Nyerd meg a versenyt!  Lassú volt a tempó, élre álltam, „megcsináltam magamnak” a versenyt és nyertünk. Amikor az egyenesbe fordultunk még mindig fogva ment. Visszanéztem és nem tudtak közelíteni a többiek. Meglovagoltam és sétálva nyertünk. (Szintén 7 hosszal, mint Mende a Kancadíjban – a szerk.)

 

F: Pali bátyám! Nem lehet más az utolsó kérdésem, aminél nincs fontosabb 2021-ben, hogy miként szolgál az egészsége, elkerülte-e eddig a vírus?
FP: Le is kopogom, de hála istennek most jól vagyok. Két éve volt kétoldali tüdőgyulladásom, de úgy néz ki abból felépültem. A vírus miatt igyekszem vigyázni persze.

F: Óriási élmény volt egy ilyen lovas legendával beszélgetni, még ha majd 20 éve is ismerjük egymást. Köszönjük szépen és boldog születésnapot kívánunk!
FP: Én köszönöm a megkeresést és a jókívánságot. Jó egészséget kívánok mindenkinek!

Ferenczi Pál – Sereg András – 2021. január – Minden jog fenntartva ©

Az interjú nem készülhetett volna el Gyenes Andrea segítsége nélkül, aki a hamutartóról szóló képet is a rendelkezésünkre bocsátotta. Köszönjük. A nyitóképen Tuja II nyergében!