Háborús bűnökért csukták börtönbe a leggyorsabb európait

A ma születésnapos Martinus Osendarp története.

Lehet-e kettébontani valakinek a megítélését? Szabad-e azt mondani, hogy foglalkozzunk csak azzal, milyen sportoló (művész, tudós…) volt, s erről válasszuk le, hogy emberként hogyan állt helyt? Mai történetem főszereplője is egy ilyen figura. Következzen Martinus Osendarp sztorija!

Magyarországon a kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, Homonnai Márton nevét vésték le a Hajós Alfréd uszodában anno, mert a zseniális pólós a háború végén a Nyilaskeresztes Párt aktív tagjaként a Fegyveres Nemzetszolgálat országos főparancsnok-helyettese volt. Azóta visszakerült a neve a dicsőségtáblára, mi meg magunkban eldönthetjük, hogyan értékeljük az akkori „botlását”.

De akkor beszéljünk az 1916-os születésű hollandról! Martinus Osendarp már 18 esztendősen, a torinói Eb-n (1934) megvillantotta tehetségét, 100-on ötödik, 200-on két magyar, Sír József és Kovács József közé ékelődve, harmadik lett, ahogy a 4×100-as váltóval is. Két évvel később, a berlini olimpia idején már világklasszis sprinternek számított, mindkét vágtaszámban két fekete amerikaitól kapott csak ki: a két aranyérmet bezsebelő Jesse Owens mellett Ralph Metcalfe-tól (100 m), illetve Mack Robinsontól (200 m). A váltóban talán még fényesebb érmet szerezhetett volna, ám a döntőben, a második-harmadik pozícióban, a váltásnál elejtette a botot.

Azt, hogy ő a leggyorsabb a kontinensen, az 1938-as párizsi Európa-bajnokságon bizonyította: 100 és 200 méteren aranyérmet szerzett – viszont a váltót megint elszúrták a hollandok.

Osendarp, aki civilben rendőrként dolgozott, hazája 1940-es megszállása után a német titkosszolgálat ügynöke lett, belépett a Holland Nemzetiszocialista Pártba és az SS-be is. Ráadásul segédkezett a holland zsidók deportálásában. Ez később persze nem maradhatott megtorlatlanul: 1948-ban háborús bűnök miatt 12 év börtönre ítélték, de aztán már 1952-ben kiengedték.

Szabadulása után Limburgba költözött, ahol egy szénbányában dolgozott vájárként. 1958-ban Maastrichtban, 1972-től pedig Kerkradéban lett az atléták edzője.

2002-ben halt meg.

Kép: wikipédia