Kentucky Derby: Ahol minden megtörténhet

És meg is fog.

A Kentucky Derby minden szaklap rémálma és minden kreatív dolgozó álma. Az esélyesek bemutatásánál is hangoztattuk: itt gyakorlatilag lehetetlen pontosan megjósolni, melyik lónak mire van sansza. Arra azonban mi sem számítottunk, hogy ez idén hatványozottan igaz lesz.

Az új olvasók kedvéért elmondjuk: a Kentucky Derby-ben minden évben húsz ló indulhat, a minősülést pedig a különböző pontokat érő előfutamokon lehet megszerezni. Eric Reed idén pedig megütötte az év, de talán az évtized legnagyobb szerencséjét. A Derby előtti napon Ethereal Roaddal visszaléptek a versenytől, így a tabella 21. helyén álló Rich Strike léphetett előre a megüresedett helyre.

És nem pazarolta el az esélyt, de még mennyire, hogy nem! A célegyenesben végig izgatottan követhettük, Epicenter vajon vissza tudja-e verni Zandon támadását, az utolsó métereken azonban érkezett Keen Ice fia és a legjobbkor robbantott a két elfáradó favorit mellett.

Ráadásul nem is csak Rich Strike a nap újdonsült királya: Sonny Leon zsoké, Eric Reed tréner és a RED TR-Racing LLC is először akaszthatta lova nyakába a rózsakoszorút a közel 150 ezer fős Churchill Downs-i tömeg ujjongása közepette. (Sőt, Sonny Leon Grade1 szinten is első aranyát szerezte.)

“Melyik bolygón vagyunk? […] Hihetetlen. Az emelvényen megkérdeztem a trénerem, ‘Biztos vagy benne, hogy ez nem egy álom? Mert nem lehet valóság.’ Biztosított, hogy valódi” – kereste a szavakat Rich Dawson, a futtatói szindikátus egyik tagja a BloodHorse-nak.

A legnagyobb meglepetés persze az volt, hogy egyáltalán egy ilyen ló került a kezeik közé, hiszen egy kisebb és kevésbé tehetős csapatról beszélünk. A második az, hogy végül elindulhattak a Derby-ben. Dawson és Reed elmondása szerint sosem küldenének be lovat egy olyan versenyre, amiben esélytelennek tartják, illetve az is bizakodásra adott okot, hogy a táv növelésével egyre jobban futott, arra viszont láthatóan nem számítottak, hogy abszolút senkit nem enged maga elé.

Ahogy a fogadók sem: a bukiknál 80-szoros pénzt ért Rich Strike győzelme, ami a Kentucky Derby történetének második legnagyobb nyerő szorzója. (A rekordot Donerail tartja, akit 1913-ban 91-1 adtak, mielőtt hazaért volna Churchill Downs homokján.)

A Derby filmbe illő szenzációja mellett a Kentucky Oaks már kevésbé tűnt érdekesebbnek, de a kancák mellett sem mehetünk el szó nélkül. Még ha se sorrend, se végjáték szempontjából nem is hozott váratlan fordulatokat.

Az a Secret Oath térhetett vissza a győztesek körébe ünnepelni, aki télen sorra nyerte a felkészítőket, egyiket nagyobb előnnyel, mint a másikat, majd harmadik lett a mének ellen az Arkansas Derby-ben. Arrogate lánya másodikként fordult a célegyenesbe, majd lassan, de biztosan élre állt és növelte előnyét, így a célba már feltartva vágtázott be Nest és Desert Dawn előtt.

Szakmai szempontból a győzelem legnagyobb érdekessége, hogy ezzel D. Wayne Lukas beérte Woody Stephenst a legtöbb Oaks-trófeával büszkélkedő trénerek listáján – mindketten öt bajnokot vezethettek vissza.

“Imádom a nagyokat. Ezekre játszol” – nyilatkozta sokatmondón a 86 éves (!) Lukas. A jövőre vonatkozóan is kérdezték, elmondása alapján az opciók között szerepel, hogy a Preakness-en újra az “erősebb nem” ellen állítják porondra a kancát. Mi csak reménykedni tudunk, de most, hogy végre összemérték tudásukat a különböző régiók, kétségkívül szívesen megnéznénk a nemek csatáját is.

Ez volt tehát a 148. Kentucky Derby & Oaks. Patinás csaták, hihetetlen fordulatok és két hároméves, akik a legfontosabb évjáratversenyek frissen avatott bajnokaiként néznek elébe következő erőpróbáiknak.

Képek: Kentucky Derby twitter