Két hónap alatt 35 másodpercet javított világcsúcsán

Főszerepben: Ron Clarke.

Az atlétika történetének egyik legnagyobb alakja lehetett volna, ha képes taktikázni. De ő csak gyors volt, gyorsabb, mint előtte bárki a hosszú távokon. 17 világcsúcs ellenére egyetlen bronzérem az olimpiákról – ez az egyszerre döbbenetesen gazdag és döbbenetesen szerény mérlege. Semmi kétség, Ron Clarke többre hivatott futó volt.

Az 1937-ben született ausztrálról nagyon hamar kiderült, hogy nem mindennapi tehetség. Gyakorlatilag amolyan megelőlegezett bizalomként 1956-ban, amikor szülővárosa, Melbourne rendezte az ötkarikás játékokat, ő lobbanthatta fel a kandeláberben az olimpiai lángot.

Amikor 1962-ben a Nemzetközösségi Játékokon 3 mérföldön ezüstérmet nyert, majd a következő évben 10 000 méteren és 6 mérföldön is megdöntötte a világcsúcsot, mindenki biztos volt benne, hogy a soron következő világversenyeken tarolni fog. Nem így történt, bár Clarke tényleg egy istenáldotta tehetségű futó volt. Soha nem nyert aranyat, az 1964-es olimpián 10 000 méteren bronzot, az 1966-os és az 1970-es Nemzetközösségi Játékokon pedig további három ezüstérmet szerzett.

Miért nem volt képes ez a zseni sohasem nyerni nagy versenyen?

Szakemberek szerint azért, mert taktikai repertoárja igen szegényes volt. Vagy inkább semmilyen. A verseny elején az élre állt, nyomta az iramot, de ha valaki képes volt vele tartani, s a végén iramot váltani, az megverte. Bizonyára nem az alapképességeivel volt baj, hanem a felkészülésével. Ő ugyanis az „összegyűjtött” kilométerek maximálására esküdött, minden áldott nap háromszor edzett, összesen 40 kilométert megtéve, de a résztávos futásokról hallani sem akart, mondhatni, nem megelőzte a korát, hanem lemaradt tőle.

Clarke ettől függetlenül beírta magát a sportág aranykönyvébe, hiszen 17 világcsúcs az mégiscsak 17 világcsúcs, ráadásul ebből tízet egyetlen évben(!), 1965-ben futott.

Egyik legnagyobb sikere – Londonban 1965-ben 3 mérföldön áttöri a 13 perces határt:

A legnagyobb dobása az 1965. július 14-i oslói 10 000 méteren volt. Nem azért, mert menet közben 6 mérföldön is rekordot döntött, hanem amiatt, mert nem egészen két hónapos saját csúcsán 35 másodpercet javított, ami egészen hihetetlen teljesítmény. Ebben a számban ennél nagyobb (40 mp) rekordjavításra csak a legendás Paavo Nurmi volt képes, de ő 1921-ben Hannes Kohlemainen akkor már kilencéves rekordját adta át a múltnak.

Clarke 5000 méteren 3x, 10 000 méteren 5x zárta az évet a világranglista élén, ezen a téren is csak Nurmi és Emil Zatopek tudott elé kerülni.

Legkeserűbb kudarca, az 1964-es olimpia 10 000-es döntője, ahol csak harmadik lett:

Az ausztrál – már versenyzőként is – dolgozott az Adidas ausztráliai képviselőjeként, idősebb korában pedig Gold Coast – ahova eleinte csak nyaralni járt a feleségével, de később odaköltöztek – polgármestereként volt aktív, 2004 és 2012 között irányította a várost. Ezután lemondott a tisztségéről, hogy megpályázhasson egy helyet Queensland tartományi parlamentjében, de a szavazatoknak mindössze 4,6%-val csak negyedik lett a választáson.

Úgy tűnik, nem csak az atlétikai pályákon nem érezte, mikor kell váltani…

2015-ben ezen a napon, június 17-én hunyt el.

Nyitókép: Commonwealth Games Australia