Almát a körtével

A kezdetek kezdete, vagyis 1958 óta aligha volt olyan esztendő, amikor nem kavart vihart az Év Sportolója címek odaítélése.

Ha csak pár évet lapozunk vissza ez emlékezetünkben: 2017-ben a minden sorozatot megnyerő Szolnoki Dózsa-KÖZGÉP vízilabdacsapata öt (BL, európai és magyar szuperkupa, magyar bajnok és kupagyőztes) trófeával sem lett Év Csapata, a „csak” két címet (BL és magyar bajnok) elérő Győri Audi-ETO KC kézilabdázóival szemben. A pólósok edzője, Cseh Sándor sem nyerte el az Év Edzője címet.

2023 januárjának első napjaiban a kosárbarátok szomorodtak el, hogy a történelmi Euroliga-győzelmet jegyző Sopron Basket lányai nem ülhettek trónra a legjobb csapat kategóriában.

E sorok jegyzője a sportág elkötelezett híveként, természetesen rájuk voksolt, de meggyőződésem volt, hogy az első két helyen, a két labdarúgócsapat, azaz a magyar válogatott és a Fradi végez majd. Engem lepett meg leginkább, hogy Fegyvernekyék megelőzték a zöld-fehéreket.

Csütörtökön a legjobb magyar kosárlabda-podcastben arról beszéltünk a Nemzeti Sport szakírójával, Győri Ferenccel, hogy miért nem nyerheti el hazánkban ezt a címet egy kosárcsapat még ekkora siker után sem. Mivel bennem maradt még pár gondolat, ezeket megosztanám itt. Akit untat a téma, az ne olvasson tovább!

Szóval szerintem azért alakult így a végső sorrend, mert az újságíró kollégák a címek (érmek, helyezések) alapján szavaznak, és ha ebben nekem igazam van, akkor

Hanga Ádám sohasem lesz az év sportolója.

Az úszó világsztárunk, Milák Kristóf egy délután akár két olimpiai bajnoki címet is szerezhet, míg a szintén világklasszisok közé sorolt Hanga egy hosszú, fárasztó idény után maximum három (spanyol bajnoki és Király Kupa, valamint az Euroliga) trófeát emelhet magasba. Ennyi idő alatt Milák „degeszre nyerheti magát”.

De értékesebb-e Milák az egyetemes magyar sport számára, mint Hanga?

Azt gondolom, Hanga ezen (esetleges) három aranyéremmel a nyakában sem lehetne soha az év férfi sportolója, hiszen a kosárlabdázás, nemcsak a futballhoz és az úszáshoz, de sok más magyar sikersportághoz mérve is könnyűnek találtatik idehaza. Itt jön ugyanis a képbe a sportágak súlyozása, ami szerintem a Sopron – és hat évvel korábban a szolnoki pólósok – „vesztét” okozta.

Kollégáim (vélhetően) nemes egyszerűséggel úgy vélték, hogy a Nemzetek Ligájában bemutatott menetelés, köztük az angolok újbóli, történelmi legyőzése nagyobb súllyal esik latba, mint a soproni kosárcsoda. Magam is érzem: itt némi ellentmondás mutatkozik a korábban leírtakhoz, hiszen a focistáknak nincs érme 2022-ben, de tudjuk, hogy a foci egyenlőbb az egyenlők között.

Hibáztatható-e ezért bármely kolléga, aki így gondolkodik?

Aligha.

Összemérhetetlen dolgokat kell(ene) ugyanis összemérni. A podcast felvételének napján, délelőtt felhívtam a Nemzeti Sport egyik korábbi főszerkesztőjét, aki elmondta:

a sportújságírók kilencven (vagy még nagyobb) százaléka egyszerűen nem rendelkezik olyan tudással, felkészültséggel, hogy el tudja dönteni, a kiváló tekvondós Salim Omar 2022-es teljesítménye, hogyan viszonyul mondjuk a kerékpáros Valter Attila tavalyi idényéhez.

Én sem! De ez nem feltétlenül baj. Sőt, én éppen azt vallom, hogy az a jó, ha szakújságírók dolgoznak a szerkesztőségekben. Nem hiszek ugyanis abban, hogy valaki nyolc-tíz sportágban egyaránt lehet magas szinten felkészült. És ha ezt tovább gondoljuk, akkor jutunk oda, hogy bizony a sportújságíró ugyanolyan ember, mint bárki más. Ugyanazon ingerek érik, márpedig hazánkban minden más sportra 10 focis hír, poszt jut, ami tudat alatt biztosan befolyásol minket a voksolásnál.

Ide kapcsolódik a kolléga rendszeresen idecitált gondolata: Kovács Attila 1987-ben olyan tettet hajtott végre, ami azóta is egyedülálló: magyar atlétaként világbajnoki döntőt futott a sportág királyszámában, 100 méteren. Ötödik (majd kizárás után negyedik) lett.

A leggyorsabb fehér ember volt a földön!

Ha abban az évben lett volna olimpia és mondjuk Csipes Ferenc két olimpia bajnoki címet nyer és én Kovácsra szavazok, valószínűleg elsöpör a népharag. Pedig… Darnyi Tamás nyerte a címet egyébként.

Ezt csak azért írom, hogy nem minden az érem. (Overdose pályafutása során 16 győzelmet jegyzett mégis legjobb eredménye, a világ legnagyobb lóverseny eseményén, a Royal Ascoton elért negyedik helyezés.) Ha megnézzük az európai, hasonló választásokat, szinte kizárólag a foci, F1, tenisz és atlétika négyeséből kerül ki a győztes. 1994-ig kell visszalapoznunk, hogy ne a felsorolt sportágakból találjunk egy bajnokot. Akkor a norvég korcsolyázó, Johann Olav Koss nyerte el a címet. 1958 óta azt sem nyerte soha kosárlabdázó. Dirk Nowitzki 3. helyen végzett 2011-ben.

A sportújságírók minden évben egyszer megoldhatatlan feladat elé vannak állítva. Összemérhetetlen dolgokat kell(ene) összemérnünk. Almát a körtével.

A Sopron azért nem lehetett csapatgyőztes, mert Hanga Ádám még a 10 legjobb férfi sportoló közé sem fért be! Ez a két adat kéz a kézben jár.

Ez világosan megmutatja a kosárlabdázás helyzetét Magyarországon, még akkor is, ha 1958 óta mindösszesen egyszer lett valaki csapatból az Év Sportolója (Szoboszlai Dominik – 2020).

A Sopron „vesztét okozta” tehát a kosárlabdázás iránti szerény érdeklődés idehaza, amit mindig sajnálattal tapasztalok. Magam tíz, a sportot napi szinten követő ismerősömet kérdeztem meg pár napja arról, hogy hallott-e Gáspár Dávidék tavaszi, sporttörténeti sikeréről. Na, hány volt az igen válaszok száma?

Nulla.

Az egyikük azt kérdezte: az már nem GYSEV-Sopron?

No, inkább azon kellene elgondolkodni, hogy ez miért van így.

Óriási siker, amit a soproni lányok elértek, de valljuk be: nem rengette meg a magyar közvéleményt. A labdarúgó-válogatott 4-0-s wolwerhamptoni győzelme után még Novák Katalin köztársasági elnök is gratulált a srácoknak. És ki tette meg ezt a számunkra eufóriát hozó kosaras győzelem után a politikai elitből?

Vasárnap az ELTE-BEAC – Sopron Basket bajnoki mérkőzést a jegyzőkönyv szerint 200 néző tekintette meg a Gabányi Sportcsarnokban. Ez is pontosan megmutatja, hol van Magyarországon a helye a futballnak és hol a kosárlabdának, szerintem itt a válasz a Sopron második helyére, amihez természetesen szívből gratulálok!  Nálam Ti vagytok az Év csapata! Hajrá magyar kosárlabda!

A podcast aktuális adása itt hallgatható meg: https://tripladupla.podbean.com/

Sereg András, Kép: HunBasket