Magyar nagydíjak – Millenniumi Díj

Ma lapunkon a magyar lóversenyport történetének egyik legfontosabb futama.

1896

Budapest megépítette Sugárútját, a Nagykörútját, Országházát, a Európában elsőnek Földalatti vasútját és elkészült rengeteg közintézménye; mérföldjáró csizmával hozta be azt a hátrányt, amivel elmaradt az “igazi világváros” Bécs mögött. Van már idegenforgalmunk is, amelynek vonzereje a magyar lóverseny. Ennek óriása Batthyány Elemér sorra, rendre alapítja a nagydíjakat. Derbyt még nem írhatunk ki, de a Millennium évében olyan attrakciót épít a programba, ami jelentőségében, értékben nem marad alatta a Császárváros nagy tenyészversenyének. Sőt: jellegében még felül is múlja; mert összehozza a hároméveseket a lábon lévő legjobb öregekkel. A turf legnagyobb krónikása Őszi Kornél szerint:

“…1896-nak olyan szenzációja volt, amelyhez foghatót még nem váltott ki esemény: ez évben futják először az Állam által adott 100.000 koronás Millenniumi Díjat. Példátlan sportünnep, a nézőtér minden talpalatnyi helye tele, és 20 ezer lelkes ember zengi az első nyerő, Dandár és tulajdonosa Blaskovich Ernő dicsőségét…”

A kezdetektől 1800 méterre kiírt Millenniumi Díj története lényegében három részre osztható. Az első az 1896-1918 közötti időszak. Nagy és dicső fejezet, felejthetetlen nevekkel; Pardon, Beregvölgy, Patience, Miczi, Tovább – már magában is eleget mond. És ide tartozik még az azóta is felülmúlhatatlan teljesítmény; Rascal hármas győzelme.

A második etap a két világháború közötti korszak, aminek nevezetessége, hogy éppen a legjobbak: Pázmán, Siker, Kamarás neve hiányzik, de ott van a lokális nagyságokon mégiscsak túlemelkedő San Gennaro, Balbinus, Cagliostro, Tempo, Duce, City díszei a sorozatnak.

Az 1948-tól induló harmadik korszak sem mondható szegényesnek, jóllehet az aggályos lábak kímélése a jövő nagy feladataira megfosztotta Imit a kétségtelen diadaltól, de Roppant, Absolon, Imperiál, Notórius – két, két évben győzött – Nemo Kapitány, Norbert, Immer, Rustan, Try Star, Ryan’s Gift és Steady As A Rock – dicsőséges névsor.

Mára egyértelműen a legfontosabb középtávú versenyünk, de az elmúlt évtizedekben az eredeti célt, azaz az évjárat-összehasonlítást egyáltalán nem szolgálja, főként a Nemzeti Díj közelsége miatt. Az utolsó 22 kiadásban, azaz 2000 és 2021 között, mindössze négy hároméves indult benne.

Jegyezzük fel az utolsó hároméves nyerőt: It’s a Ripper 1996-ban Kerekes Károllyal, Friebert Attila idomításában.

A triplázó Akabát a négyszeres győztes idomár, Hajdi Lajos puszilja

Az új évezred legnagyobb szenzációja mindenképpen Akaba nevéhez köthető, aki megismételte Rascal több, mint 100 esztendővel ezelőtti bravúrját, igaz ő négy esztendő alatt tudott triplázni, de Hajdi Lajos idomítottjának a hőstettéhez kétség sem férhet.

Az utóbbi évek bajnokai:

Statisztikák 1947-től:

A zsokéknál Gelics Mihály és Varga Zoltán a csúcstartó 5-5 győzelemmel.

Az Alagi Díjhoz hasonlóan ezt a futamot sem nyerte még hölgylovas.

A trénereknél itt is Aperianov Zakariás a rekorder nyolc, mögötte Kedvesi–Friebert–Hajdi 4-4 sikerrel.

A versenyrekordot (1.47.6) Steady As A Rock futotta 2009-ben, amit 2021-ben Golden Sea állított be századra azonos idővel.

Az apamének rekordere Imi 5 győztes ivadékkal.

Szöveg és archív képek: Horváth József. A nyitóképen Patience. Akaba képét Vonczem Gabriella biztosította számunkra.