Miért lenne állatkínzás?

Az öttusa balhé hátterében egyszerű okok álltak, mégis kapott a német lány hideget-meleget.

Napjainkban egyre erősödő jelenség, hogy sokan első ránézésre elkönyvelnek valamit jó, avagy rossz irányba. A lovakkal zajló sportok több ezer évre nyúlnak vissza, mi több, maga a ló volt az, akinek társaként az ember a mai civilizációt ilyen magaslatokba tudta emelni. Miért történhet tehát, hogy hirtelen sokan úgy gondolják: “ez rossz”?

A nyitóképen a 2019-es rotterdami Európa-bajnokság látható, ahol két aktivista szaladt be a pályára, miközben Mart Houtzager lovagolt. Sok év munkáját tehették volna tönkre, de szerencsére Calimaro így is hibátlanul ugrott.

A díjugratás legmagasabb szintje világszerte 160-165 cm. Ennél magasabb pályákat nem raknak a lovasoknak sem olimpián, sem világkupa döntőn. Ez a tény éppen egy magyar legendának, Némethy Bertalannak köszönhető, aki még az 1900-as évek első felében (a modern díjugrató sport hajnalán) kimondta: nem az a kérdés, hogy ki tud magasabbra ugrani, a kérdés az, hogy ki tud nehéz fordulókat, kombinációkat, íveket lovagolni, miközben ugrik. A hangsúly tehát a technikára került, valamint a ló-lovas kommunikáció olyan szintre való fejlesztésére, hogy ketten egymás minden rezdülésére a másodperc töredéke alatt reagáljanak.

Mivel ez egy fokozottan veszélyes sport, hiszen a helyes elugrási pont megválasztása kulcsfontosságú ilyen magas akadályoknál, ezért sokan választanak erősebb zablát, de tévedés azt hinni, hogy ez azért van, hogy a lovas fájdalmat okozhasson a lónak (miért tenné?). Mindössze még finomabb segítségeket kíván lovának adni (vannak eleve kevésbé érzékeny szájú lovak), ezzel elkerülve egy balesetet. A következő fotón látható olimpiai bajnok Ben Maher is egy erősebb zablával lovagolja Explosion W-t.

Hozzá kell tenni, hogy ha sorozatosan negatív élményeket (pl. fájdalom) okozunk a lónak, hamar ellen fog szegülni lovasának. Ez a sport a jó élményekre épít, így a ló élvezi a közös munkát, hiszen ő egy társas lény, természetes körülmények között ménesben él. Élvezi az ember társaságát, szeret játszani, tanulni, szereti ha foglalkoznak vele, meglepően okos állat. Sok filmben jelenítik meg a mai napig úgy (és torzítják el alapvető tulajdonságait), hogy “veszélyes” vagy “agresszív”, miközben aki már töltött el huzamosabb időt lovak társaságában, biztosan tudja: ez jó nagy marhaság!

Mielőtt tehát véleményt alkotunk, érdemes közelebbről megismerni a sportoló lovat, nemcsak könyvből, vagy az internetről: kimenni és megsimítani, megnézni egy versenyistállót, a ló szemébe nézni, miközben ugrik, vagy táncol. A valódi állatvédelemnek ugyanis nem az élsportban kellene teret kapnia, ahol luxuskörülmények közt élnek társaink, hanem ott, ahol elhanyagolják őket és mindenféle hozzáértés nélkül rosszul bánnak velük. Sajnos ugyanis, ez utóbbiból még mindig sokkal több van, mint kellene.

A ló külleme és viselkedése a kulcs a hogylétének megállapításához. A pozitív élmény és megerősítés a lovassport alappillérei, ha ezek elmaradnak, olyanok történnek, mint a legutóbbi olimpián az öttusa lovaglás szakaszában a német lánnyal. 

Abban a helyzetben azért próbálták hátsó irányból előre terelni az állatot, mert láthatóan meg volt riadva, nem akart együttműködni (a ló menekülő állat, hiszen növényevő, tehát alap ösztöne szerint fél, hogy a ragadozók megeszik), azonban ha elindult volna előre, rájöhetett volna: nem bántanak, ez nem rossz nekem, pont olyan, mint bármikor máskor – csak sajnos valószínűleg sorozatos lovashibák vezették el őt ebbe a félelembe, zavarodottságba, nem értette mit kér tőle a lovas.

Az ember, mint tudjuk, nem tökéletes, ha pedig hibákat követ el, annak megvan az eredménye. Természetesen a szakértelem hiánya igen súlyos hiba, mint ahogy az is, amikor egy lovas erőszakkal próbálkozik (a német lány esete nem sorolható az erőszak kategóriájába, hiszen a lovat csak figyelmeztetni próbálta: előre indulj kérlek). Ez hosszú távon természetesen lefelé vezet minden téren, így az illető semmiképp sem fog eljutni messzire ebben a sportban.

Az ilyen esetekben az úgynevezett “elrontott” lovat vissza lehet segíteni újra arra az útra, hogy élvezze a lovassal való munkát és készséges legyen vele, de az eset tökéletes példája annak is: a ló az úr, ha ő valamit nem akar megcsinálni, nem is fogja.

Kép: Petra Kershbaum, Peter Nixon