Minden idők legsikeresebb vezetőedzője

A héten a San Antonio Spurs 104-102-re legyőzte a Utah Jazzt az NBA idei alapszakaszában, Gregg Popvich pedig ezzel minden idők legsikeresebb vezetőedzője lett a liga történelmében.

Gregg Popovich 1949 januárjában született East Chicagóban, szerb-horvát szülők gyermekeként. Fiatalkorában az Egyesült Államok Légierejénél szolgált, ahol négy évet töltött kosárlabdázással. Ezen a szinten viszonylag sikeres pályát futott be, hiszen 1972-ben csapatkapitányként bajnoki címig vezette őket, kis híján pedig az azévi olimpiai keretnek is tagja lett. Játékos-pályafutását követően a légierő edzői stábjához csatlakozott, miközben a denveri egyetemen mesterdiplomát szerzett testnevelésből és sporttudományokból. Vezetőedzői debütálásra 1979-ig kellett várnia, amikor az NCAA-ben szereplő Pomona-Pitzer gárdáját vezethette, nem is akárhogyan: 68 év után a csapat első bajnoki címét zsebelhette be vele a kispadon. Ezidő alatt rendkívül szoros barátságot alakított ki az edzőként az NCAA és NBA-bajnok Larry Brownnal, végül pedig 1988-ban segédedzőként csatlakozott az NBA-be Brown mellé, aki akkoriban éppen a San Antonio Spursöt irányította.

A folyamatos lépegetés a ranglétrán egy 1994-es tulajdonosváltást követően tetőzött, amikor Popovich a (játékoscserékért és igazolásokért felelős) általános igazgató lett. A gyenge szereplést követően azonban 1996-ban saját magát nevezte ki vezetőedzőnek, ami pedig azóta történt, az pedig történelem.

A ’96-os szezonban bekövetkező súlyos sérüléshullám azonban újabb feledhető szezonhoz vezetett San Antonióban, ez azonban komoly alapot szolgáltatott a jövőben elkövetkező legendás Spurs-dinasztia kialakulásához. Ennek köszönhetően ugyanis a Spurs elnyerte az 1997-es draft első választásának jogát, ahol egy bizonyos Tim Duncant szerzett meg magának a csapat. A Duncan-David Robinson duó a palánkok alatt valóságos “ikertoronyként” magasodott, a Spurs pedig mind védekezésben, mind támadásban jelentősen feljavult ennek köszönhetően. Az első sikerre azonban nem kellett sokat várni: Popovich második teljes szezonjában, 1999-ben már bajnoki címet ünnepelhetett. A Spurs fennállása során az elsőt, a döntő legértékesebb játékosa pedig az alig 23 éves Tim Duncan lett.

Ezt követően a rájátszás minden évben alapelvárás volt a gárdánál, sőt legtöbbször a masszív playoff-futás is reális célnak tűnt. Pechükre a 2000-2002 között három bajnoki címet is behúzó Los Angeles Lakers a csúcson lévő O’Neal-Bryant párossal rendre az útjukat állta. 2001-ben a játékosbörzén egy fiatal francia irányítóra, Tony Parkerre esett a választásuk, egy évvel később pedig minden idők egyik legjobb hatodik embere, az argentin Manu Ginóbili csatlakozott a hozzájuk. David Robinson visszavonulása után megalakult a liga egyik legendás “Nagy Hármasa”, a Duncan-Parker-Ginóbili triót pedig sikerült minőségi társakkal körbevenni, ami egyenes utat jelentett az újabb sikerek és bajnoki címek felé.

2003-ban azonnal kihasználták a Los Angeles botlását, és újabb bajnoki trófeát szereztek Popovich vezetésével. Ezt követően a “páratlan évek” jelentették a sikereket, 2005-ban a harmadik, 2007-ben pedig a negyedik bajnoki cím ütötte a vezetőedző és a csapat markát.

Ezt követően bár mindig a rájátszásban szerepeltek, de a bajnoki címek és a döntők elmaradoztak. A 2012-13-as szezonban a Dwyane Wade-LeBron James-Chris Bosh szupertriója által vezetett Miami Heattel találkoztak a döntőben, ahol azonban nem sikerült diadalmaskodni – megszületett ezzel a Popovich-éra (és egyébként a Spurs történetének) első veresége a döntőben. Popovich és a Spurs öt másodpercre volt az újabb bajnoki címtől, de a párharc legemlékezetesebb momentuma végül Ray Allen nagy hármasa lett, amivel a hatodik mérkőzésen életben tartotta a Heat reményeit – hogy a hetedik mérkőzést behúzzák Jamesék.

A következő szezonban azonban sikerült visszavágni a Miaminak, és behúzni Popovich és a franchise ötödik – egyben eddigi utolsó bajnoki elsőségét. Duncan 2016-ban, Ginóbili és Parker 2018-ban vonult vissza a kosárlabdázástól, ez pedig egy korszak végét jelentette San Antonióban. A 2019-20-as szezonban véget ért a Spurs nagy playoff-szériája: egymást követő huszonkettő szezon után nem sikerült kvalifikálnia magát a a csapatnak a rájátszásba. Ez volt Gregg Popovich első éve, hogy az alapszakasz után véget ért gárdája szezonja. Ugyanez megtörtént a tavalyi, 2020-21-es idényben is, és nagy eséllyel idén sem lesz találkozunk a rájátszásban az újjáépülő, fiatal Spursszel. Ettől függetlenül még egy nagyobb elismerés jutott Popovich vitrinjébe: a riói olimpiát követően az Egyesült Államok férfi kosárlabda válogatottjának vezetőedzője lett, és  2019-es világbajnoki hetedik hely csúfos kudarca után a 2021-es tokiói olimpián természetesen aranyérmet szerzett a válogatottal.

“Coach Pop” a mai napig a Spurs vezetőedzője, és bár már felröppentek olyan hírek, hogy a szezon befejezését követően visszavonulhat az edzősködéstől, de hivatalos hírek nem jelentek meg ezzel kapcsolatban. A franchise Popovichnak köszönheti mind az öt bajnoki címét, a legendás szakembert eddig háromszor is az Év Edzőjének választották a ligában (2003, 2012, 2014), ötször pedig az All-Star gárdákat irányíthatta a gálahétvégén.

2015-ben az NBA történetének kilencedik olyan edzője lett, aki elérte az ezer győzelmet sőt, egyetlen csapattal rajta kívül erre csak Jerry Sloan volt képes. 2019 áprilisában minden sorozatot figyelembe véve (alapszakasz+rájátszás) megszerezte pályafutása 1413. győzelmét, ezzel pedig megdöntötte Lenny Wilkens összesített győzelmeinek számát és rekordját. 2022 március 12-én pedig az alapszakasz legtöbb győzelmet szerző vezetőedzője lett: a Jazz ellen szerzett, 1336. alapszakaszbeli győzelmével megdöntötte Don Nelson eddig fennálló rekordját, és lett minden idők legsikeresebb vezetőedzője.

Neve örökre beleíródott a liga történelemkönyvébe, és csak hálásak lehetünk, hogy a szemünk előtt tevékenykedik napról-napra minden idők egyik (ha nem a) legjobb vezetőedzője.

Fotó: Adam Kele/Twitter, NBA/Twitter