Mindent ennek a sportágnak köszönhetek

Exkluzív interjúnk a szakma “Pityukájával”, „a kiskozmával”, azaz ifj. Kozma Istvánnal.

Favorit: Hogy valami személyes felütéssel kezdjem, azon kívül, hogy én készítettem fiadról az első képet, azt tudod, hogy 11 éven át minden péntek délutánt édesapáddal töltöttem, sőt én vittem neki akkoriban a Turfot?
ifj. Kozma István: Ezt így konkrétan nem, de azt tudom és szerintem a szakmában mindenki tudja, hogy több évtizedre visszanyúló barátság van köztetek.

F: Magam mindig is kerestem az idősebb, legendás zsokék társaságát, hiszen olyan storykat mesélnek el, amelyeket tátott szájjal tudok órákon át hallgatni (nem mellesleg majd később a cikkekben felhasználni).
ifj. KI: Ahogy mondod. Ezeken nem csak, hogy jókat nevetünk, hanem ezek a történetek fel is töltenek bennünket.

F: Beszélgetésünk apropója természetesen nem ez, hanem hogy megnyerted a Hármas Korona első ágát, a Nemzeti Díjat. Sok kérdés kapcsolódik ehhez. Először is, hogy Te ma már nem kizárólag a lóversenyzésből élsz, azaz vélelmezem nem is vagy Kovács Sándor istállójához szerződve, mégis jól gondolom, hogy Te választhatsz elsőként lovat nála?
ifj. KI: Talán ebben a formában ez így nem igaz, hogy enyém lenne az első választás lehetősége. Ha van rá mód, választhatok, talán a koromnak, rutinomnak és a hosszú pályafutásomnak köszönhetően, de azért valljuk be, manapság a tulajdonosok zöme szeret a külföldi lovasok felé hajlani, úgyhogy ez nem minden esetben igaz. Az való igaz, hogy nem vagyok a Kovács Team bejelentett alkalmazottja, de napi szinten járok lovagolni az istállójába.

F: Akkor Mágnás Miskát nem is Te választottad?
ifj. KI: Nem. Sanyi kérésére kerültem rá. Mivel a tulajdonosnak az évek során több, szép versenyt nyertünk (például ötöt Seventy Smile-lal), így nem volt kivetnivalójuk azzal kapcsolatosan, hogy én lovagoljam. Először úgy nézett ki, hogy a Pozsonyban győztes Orhant fogom ülni, de a tulajdonosi kör ott másként döntött és így jött szóba Mágnás Miska, aminek láthatóan végül happy end lett a vége. (Orhan végül csak 12. lett a futamban – a szerk.)

F: Ez a tizedik olyan nagydíjgyőzelmed (ami ma is nagydíj), de kétségtelenül az egyik legfontosabb pályafutásodban. Mi játszódott le benned, amikor átkocogtatok a célon, mert a végén  már nem igazán volt küzdelem?
ifj. KI: Tudod, azért ez egy eufórikus állapot ilyenkor. Egy kitörő öröm, egy boldogság, egy megnyugvás.

De hadd beszéljek most kicsit a kollégák nevében is.

Amikor ilyen erős külföldi konkurenciával kell együtt dolgoznod, versenyezned, akkor ez egy jó érzés, hogy mi magyarok is be tudjuk bizonyítani, meg tudjuk mutatni, hogy képesek vagyunk élni a lehetőséggel, és nem feltétlenül kell bennünket leírni. Azt gondolom innen, “belőlünk is lehet mazsolázni”, és emiatt is jó érzés egy ilyesfajta győzelem. Remélem érted, hogy most nem csak magamról beszélek, hanem általánosságban a magyar lovasokról. Hogy igenis, minket is komolyan kell venni, mert ha adódik egy lehetőség, akkor azt rajtam kívül még pár kolléga ki tudja használni, azaz sikerrel szerepelhet. Természetesen nagy öröm, hatalmas boldogság, ami feltölti az embert. Ilyenkor mindig kijön a bizonyítási vágy, az ambíció, a szorgalom, amit megpróbálok az emberek felé sugározni, hogy ezek még mind élnek bennem, így negyven felett is.

F: Szép gondolatok! Kovács Sanyinak Ti adtátok a 10. Nemzeti Díj trófeáját. 1997 óta – kis kitérőket leszámítva – a Ti szakmai karrieretek majd párhuzamos vágányokon halad. Az ő idomítottjával jegyezted pályafutásod 200., 300., és 400. győzelmét, és most a Nemzeti Díjat is. Gondolom, itt Te is látsz, nem is akármilyen összefüggést.
ifj. KI: Igen. Első körben meg kell említenem, hogy páromnak, akivel már 21 éve együtt vagyok, Sanyi a keresztapja. Amikor mi összekerültünk, ezt talán évekig nem is tudtam. Gyermekkoromtól, amikor kezdtem ezt a sportágat, az útjaink mindig keresztezték egymást. Mind emberileg, mind pedig szakmailag találkoznak az elképzeléseink, taktikailag is hasonlóan vélekedünk bizonyos dolgokról, de ami számomra a legfontosabb: sok mindent lehetett Sanyitól tanulni, sőt lehet a mai napig. Nagyon sok versenyt nyertem neki és sok szép sikert éltünk meg közösen.

F: Stani megnyerte a két másik nagydíjat a nap folyamán. Ez ösztönzőleg hatott rád, vagy ugyanúgy ültél fel „a Nemzeti” előtt, mintha mi sem történt volna?
ifj. KI: Egy pici kulisszatitkot elárulok. Mondanom sem kell, hogy nem egyszerűen kiváló szakmai, hanem baráti a viszonyom Stanival. Amikor jöttünk ki a mázsaházból a Nemzeti Díj előtt viccesen mondtam neki, hogy „Stani, hagyjál már mást is nyerni”, mert annak favoritját is ő ülte. A végén ez aztán jól is jött ki, mert amikor nyertem odajött, megölelt, adtunk egymásnak egy kollegiális pacsit és akkor mondta: „Látod Tesó, hagytalak nyerni.” A kérdésedre a válasz komoly része, hogy tulajdonképpen ilyenkor már nem foglalkozom mással. Magamban játszom le ezt a történetet, ezeket a dolgokat. Nem szoktam idegeskedni vagy izgulni. A fejemben természetesen ilyenkor már összeáll, hogy mit kell tennem a siker érdekében, de hogy előtte mi történt, ki mit csinált, az egy pillanatnyi történet, azt lezárom addigra. Nem engedhetem, hogy a gondolkodásomat ez megzavarja, mert dekoncentrálttá válok, ami nem fér bele még egy kis verseny esetében sem, nemhogy egy Nemzeti Díj előtt. Ennyi év rutin után nekem ezeket a dolgokat el kell tudni engedni. Visszatérve Sanyira. Azért működik ez a szakmai kapcsolat közöttünk, mert versenylovasként valószínűleg ugyanúgy viselkedem, mint ő anno.

F: Ha nekem lenne egy derbyaspiráns lovam, tuti nem futtatnám “az Alagiban”, hiszen az idei kiadás előtt fogjuk közölni az aktualizált táblázatot, ami világosan bizonyítja be, hogy ez bizony egy elátkozott futam a derbyt illetően. Mágnás Miskának mi a következő feladata?
ifj. KI: Ha jól tudom, akkor a Millenniumi Díjban fog futni.

F: Akkor az Alagi Díj kilőve, hiszen azt ugyanaznap futják…
ifj: KI: Bizony. Így igaz.

F: Ismét csak feltételes módban, ha Mágnás Miska favoritként érkezne a derbyhez, szerinted továbbra is élveznéd Kovács Sanyi és a tulajdonosok bizalmát?
ifj. KI: Remélem, hogy igen. Te is tudod, manapság semmit nem szabad készpénznek venni. A sportban mindig az eredmény számít, ha az nem olyan, amilyet a tulajdonos elvár, nyilvánvalóan jogában áll változtatni, azt nekem önmagamban el kell tudni könyvelni. Lehet, hogy rosszul esik, de túl kell lépni rajta. Ma úgy vélem, hogy élvezem még ezt a bizalmat.

F: Már csak azért is fontos ez a kérdés, hiszen derbyt még nem sikerült nyerned, azaz ebben is megelőzhetnéd aput és apóst.
ifj. KI: Nyilván mindenkinek fontos, mindenkinek álma egy derby. Ne feledjük, ráadásul most a 100. kiadása jön. Ez mindenki számára egy felfokozott eufória lesz, hatalmas presztízzsel. Jól esne a lelkemnek, de anélkül is

megkaptam ettől a sportágtól majdnem mindent.

A családomat és sok szép, szinte felsorolhatatlan dolgot, boldog, felejthetetlen pillanatot. Voltak ugyan kisebb bakik vagy buktatók, de azért egy derbygyőzelem – valljuk meg – feltenné az i-re a pontot.

Ha bejössz a Kincsem Parkba, ott van az a tábla, amin sok jó lovas látható, szerencsére én is ott vagyok közöttük a győzelmeim révén. Remélem, valamit vissza is tudtam adni, mert, ahogy az imént mondtam, rengeteget kaptam ettől a sporttól. Máig büszkén vállalom, hogy ebbe születtem bele, évtizedek óta stabilan részese vagyok, és még remélhetőleg leszek is. Arról nem is beszélve, hogy mikre tanított meg.

Alázatot, szorgalmat és még ki tudja mennyi mindent tanultam meg időközben.

Mondom, egy pont lenne az i betűn a derbygyőzelem, így negyven felett. Emellett visszakanyarodnék oda, mert ez nekem szívügyem és nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a magyarokat igenis tiszteljék, becsüljék, mert mi is képesek vagyunk olyasmire, mint külföldi kollégáink.

F: Ha szakmailag boncolgatjuk a befutási sorrendet, az, hogy két kanca volt dobogón a Nemzeti Díjban, szerinted miről árulkodik? Mondjuk el, hogy már a futásuk is örvendetes.
ifj. KI: Minekután a videót már nagyon sokszor megnéztem, Szuna Szabi kancáját (Black Pepper – a szerk.) nagyon erősnek gondolom. Mindenki látta, milyen “cirkuszt” csinált a ringben, utána a startgépből is gyengén ugrott el, majd az erős tempó ellenére nagy sebességgel zárkózott hátulról, emiatt úgy vélem, hogy az a kanca nagyon erős, főleg a táv emelésével komoly potenciál lakozik benne. A másik kiskanca (Airburst – a szerk.), Soltész Andrásé szintén igazolta már a képességeit, hiszen két versenyt nyert könnyen. Mágnás Miskát illetően úgy vélem, ez egy komoly erőfölény, hogy a mének ilyen messze voltak tőlünk. A lefutási idő kiváló volt, ahogy Te magad feltetted, versenyrekordot hozott, de ismétlem Szuna Szabolcs kancáját szakmailag kiemelném.

F: Azért kérdezem, mert az elmúlt években egy sor kiváló teljesítményt láthattunk a kancáktól, és egyre többször már a derbyben is, éppen ezért gondolom a nagy stílusban Hazafi Díjat nyerő és ezzel még a Jour de Galopba is bekerülő Dariya-val is számolni kell a jövőben, már ha állja a távot.
ifj. KI: Egyértelműen. Ha szakmailag elemezzük a Hazafi Díjat, úgy repült el a többiektől, mintha akkor startolt volna. Ki merem jelenteni, hogy Stani istállójában pillanatnyilag Ő képviseli az erőt.

Ha a távbírással sem lesz problémája, akkor ő lesz az egyik, akit meg kell vernie annak, aki a 100. derby trófeáját szeretné magáénak tudni.

Ő kétségkívül egy nagyon komoly konkurencia számunkra. Az, hogy a kancák egyre erősebbek – és ez így van a mi istállónkban is – ezt részben ahhoz kötöm, hogy most már nem csak két hét van a derby és a kancadíj között, azaz más a felállás. Emlékezhetünk hány évig nem volt kanca derbygyőztes, de ez mára megváltozott. Tehát – sok más tényező mellett természetesen – ez is biztosan hozzájárul a kancák előretöréséhez, ahogy Te fogalmaztad.

F: És ha már a kancáknál tartunk. A zsokék utálják azt a kérdést, hogy ki (volt) a legkedvesebb lovuk, ezért ezt most hagyjuk is. Hogy kivel voltál a legeredményesebb ahhoz kétség sem férhet. Lettyvel svájci kancadíjat és két gróf Széchenyi István emlékversenyt is nyertetek. Gondolom nem tévedek ha azt mondom, ő nagy hangsúllyal van ott a szívedben?
ifj. KI: Így igaz. És ha már ez egy ilyen interjú, akkor a kanca méltatása előtt elmesélem az olvasóknak, hogy Klimscha Alberttal kiutazni Svájcba, már az maga egy élmény. A rengeteg story, akkor az a magasztalás, ahogy őfelé az emberek ott viszonyulnak az elmesélhetetlen. Mindenhol szalutáltak neki, mindenhol elhangzott “Guten Tag Professor Klimscha”, azaz

ami őt ott körbeveszi az idehaza szinte elképzelhetetlen.

Amikor megnyertük a kancadíjat és kentréztünk vissza, kiabált nekem Albert, hogy „kicsit spannoljad őket, spannoljad őket!”. Tele volt ugyanis a lelátó diadalittas magyarokkal. Emiatt is gyönyörű emlékek kötnek a kis kancához.

Úgy vélem, hogy a mai tudásomhoz, gondolkodásmódomhoz, világlátásomhoz rengeteget tett hozzá ifj. Klimscha Albert,

mert kimenni vele Svájcba, megnyerni a kancadíjat, majd hazautazni és utána újra kimenni, ezt megélni, hát ez valami fantasztikus volt. Akkor biztosan karrierem csúcspontját jelentette ez a győzelem és Letty valóban örökre itt van a szívemben. Mindenképpen pályafutásom (eddigi) TOP kancája.

Amikor egy kép valóban többet mond ezer szónál. Letty nyergében a kancadíj győzelem után.

F: Hogy nehogy elkezdjünk itt közösen örömünkben sírdogálni, jöjjön egy kellemetlenebb téma. Miért sikerült számodra ilyen rövidre az idomári karrier?
ifj. KI: Nem volt túl könnyű együttműködni a tulajdonossal. Nem igazán láttuk egyformán a dolgokat. Talán ő is kicsit mélyebben szeretett volna elmerülni a trenírozásban és ezt akkor kisebb támadásnak éltem meg és nagyon rosszul esett. Ha jól emlékszem február végén vettem át a lotját, ami valljuk meg nem világklasszis lovakból állt. A kalandnak nyáron lett vége, azaz jó, ha 3-4 havi bizalmat kaptam, pedig maximálisan odafigyelve, szívvel-lélekkel legjobb tudásom szerint dolgoztam, emiatt úgy éreztem többet érdemeltem volna. Ki merem mondani, hogy nem sikerült, aztán most hibáztathatnék bárkit, de tudom:

ugyanúgy csináltam a dolgomat, mint minden mást az életemben: alázattal, tisztelettel, szorgalommal.

Nem úgy jött össze, de ennek lehet, hogy így kellett történnie. Akkor rosszul éltem meg, ma már sokkal könnyebb róla beszélni. Mindent átgondolva már el tudom engedni ezt a történetet, de ennek még nincsen lezárása.

F: Akkor a jövőben lehet, hogy látunk még tréneri szerepkörben?
ifj. KI: Ezt az ajtót nem zárom be, hiszen életem része ez a sport és a lovak szeretete a véremben van. Talán egyszer majd sikerül olyan nexust kialakítani pár tulajdonossal, hogy a munkakapcsolat ütő-, és működőképes legyen.

F: Nem kerüli el a figyelmemet, hogy hányszor hangsúlyozod mennyire fontos számodra a család. Édesapád szerepe elvitathatatlan, de mit gondolsz, karrieredben mekkora szerepet játszik apósod, a korábbi kiváló zsoké, Kígyós János?
ifj. KI: Apósommal is szerencsére kiváló a viszonyom. Mivel meglehetősen eredményes lovas volt, szakmailag a meglátásaival ő is mindig „hozzátesz” bizonyos dolgokhoz. A szavai nem csak hogy „élnek”, de mindig meg is kell fontolnom őket, hogy azok a javamra váljanak.  A startgépnél is folyamatosan segít nekem. Olyan ember vagyok, hogy akikkel beszélek, azoktól igyekszem a jó gondolatokat elsajátítani, magamévá tenni. Ezektől az emberektől, akik jó pár évtizedet eltöltöttek a sportban szinte csak jó dolgokat veszek át.

F: És neked? Neked van még néhány évtizeded vagy éved a versenypályán?
ifj. KI: Erő, ambíció van bennem bőven, ha ezt években kellene meghatározni “egy tízes” biztosan, de előre nem lehet látni semmit. Maradjunk egészségesek, a családom legyen mindig mellettem és akkor nem lehet semmi probléma. Minden reggel lovagolok, heti kétszer járok kick-box edzésre, tolom a szekeret, egészségesen élek, így nem vagyok megriadva semmitől.

F: Gyönyörű végszó volt. Gratulálunk pályafutásod egyik legnagyobb sikeréhez. Reméljük sok kisebb és nagyobb győzelemben lesz még részed.
ifj. KI: Köszönöm a megkeresést és a gratulációt.

ifj. Kozma István – Sereg András 2022. május – Minden jog fenntartva!

képek: Ueli Wild, Racing Portal archív, Juhász Zsóka/Treattelling

ifj. Kozma István magyarországi nagydíjgyőzelmei:

2006 – Kormányos – Lovaregyleti Díj

2009 – Cemberlitas – Szent László Díj (vele itt a képen)

2010 – Letty – gr. Széchenyi István emlékverseny

2011 – Letty – gr. Széchenyi István emlékverseny

2011 – Amidala – Kovács Mihály Emlékverseny – Magyar Háromévesek Nagydíja

2012 – Dancing Hussy – Kállai Pál emlékverseny – Budapesti Díj

2013 – Panda – gr. Károlyi Gyula emlékverseny

2014 – Nordberg – Batthyány-Hunyady Díj

2016 – Amigo Star – Lovaregyleti Díj

2022 – Mágnás Miska – Nemzeti Díj