Egy életre szóló útmutatás

Exkluzív interjúnk Paizs Gáborral.

Ecsedi Ferenc születésnapján, az utóddal, lovai trénerével beszélgettünk a zsokékarrierjéről, az új kihívásról, és a megtisztelő hagyatékról.

Favorit: Gábor!  Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állsz. Már nagyon rég kitűztük az interjú időpontját, de amikor ezt megbeszéltük még nem gondoltuk, hogy az élet teljesen más apropót fog adni ennek a beszélgetésnek.  Természetesen Te állsz ma fókuszban, de egy sajnálatos haláleset miatt előre nem tervezett kérdéseket is neked fogok szegezni. Készen állsz? Kezdhetjük?
Paizs Gábor: Igen. Csapjunk bele.

A lovaskarrier:

F: Budapesten születtél, emiatt rögtön felmerülhet kérdésként, hogy hol találkoztál egyáltalán lóval, mi terelt a zsokéság felé, azaz hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
PG: Először is köszönöm szépen a megkeresést. Nagybátyámnak, Novota Gábornak voltak korábban díjugrató lovai. Volt egy nyár, amikor el is utaztam hozzájuk Előszállásra (Dunaújváros mellett található – a szerk.) megnézni a lovakat. Amikor legközelebb, hosszú évek múltán meglátogattam őket, már nem díjugrató lovak, hanem telivérek álltak náluk. Németh Dezső volt az idomáruk és Ferrotech Sport istálló néven futtattak. Én ottragadtam. Dezsőnek olyan aurája van, árad belőle a jókedv, emellett olyan tisztaság uralkodott az istállóban, hogy én imádtam oda járni. Hajnali háromkor felkeltem csak azért, hogy lovagolhassak, vagy legalább részese lehessek annak az atmoszférának.

F: Az első futam élénken él még az emlékezetedben?
PG: Igen. Érdekes, mert az iskolában én kosárlabdázónak készültem, csak nem nőttem meg, így nem kerültem előrébb a ranglétrán. Ebben az első futamban, amire rákérdeztél a kanyarban lenéztem a nyergemre, néztem a többi lovat és lovast körülöttem, az járt a fejemben: hogy kerülök én ide? Azt gondoltam: ezt még egyszer biztosan nem fogom megcsinálni, mert annyira új és félelmetes. Persze azzal együtt izgalmas és nagyon inspiráló is volt. Fura, kétes érzések motoszkáltak tehát bennem, de amikor másodikként célba értünk Kavalkáddal, aki egyébként talán az első kedvenc lovam is lett, utána már szerettem volna még egyszer, még egyszer és még egyszer átélni mindezt, így vélhetően a sorsom ott megpecsételődött. (Gabi kiválóan emlékezett: 2004.09.12 Lovakrul hendikep – második hely Kavalkád nyergében.)

2004 novembere – az első győzelem Ata nyergében egy amatőrversenyben

F: Eddigi pályafutásod során nyolc nagydíjat nyertél, Szent László Díjat kétszer. Készítettem is neked akkor erre egy tablót. Igaz, hogy még nem akasztottad szögre a lovaglócsizmát, de van elmulasztott, máig fájó győzelem?
PG: Például mikor Merzaddal harmadikok voltunk a derbyben, ott Bábolna kikötötte, hogy egy lovat lehet nevezni. Úgy véltük Merzad lesz a jobb derby sansz, de mikor Pep Pöhlerrel Alagi Díjat nyertünk, addigra már lement a derby nevezés, így Merzad került a derby mezőnybe, pedig Pep Pöhler könnyen verte a később derbynyerő Meriont. Talán ott nyerhettem volna derbyt. A Köln nevű lóval szintén, hiszen ott az egyenesben végig kerülgettem a lovakat. Egyszerűen hihetetlen, hogy a kancának milyen végszpídje volt. Talán, ha ott csak egytelen riválissal kevesebbet kell, hogy kikerüljek, akkor lehet, hogy megvertük volna az egyébként csodálatosan teljesítő Esti Fényt, akitől fejhosszal kaptunk ki. Sajnálatos még a St. Leger, amikor a nyereg felcsúszott Köln nyakára.

F: 2018-ban egyetlen (vagy inkább kettő) győzelem hiányzott ahhoz, hogy pályafutásod során először champion légy. Nehéz volt ezt akkor feldolgozni?
PG: A szezon elején szerintem nem számol ezzel az ember, de ahogy egyre jobban mentek a versenyek, tényleg napi 2-3 sikerünk volt. Utána élre is kerültem a ranglistán, amit sokáig vezettem is, de aztán jött egy négynapos eltiltás, ami megpecsételte a sorsomat. Ha jól emlékszem néggyel vezetettem, de Stanislav Georgiev ellen ez nem fért bele. Valóban fájó volt számomra. Azt gondolom, hogy akkoriban a súlyommal sem volt gondom és akkora istálló támogatottság, olyan mennyiségű és minőségi lóállomány állt mögöttem, mint korábban még soha.

A minőség és a mennyiség nélkül nagyon nehéz, szinte elképzelhetetlen a championi cím.

Természetesen ez semmit sem von le Stanislav érdemeiből, nehéz őt megszorongatni. Tényleg szép szezon volt, gyakorlatilag egy versennyel nyert többet, és egy ilyen kvalitású zsoké ellen ez nem kis dolog volt számomra. Külön jól esett, amikor ő is mondta, hogy végre egy jó küzdelem volt és évek óta nem kellett ennyire megizzadnia a bajnoki címért, mint akkor. Kettőnk küzdelme tényleg az utolsó napig tartott, csak akkor dőlt el a verseny. A végén nagyon sok trénernek élvezhettem a támogatását, akik előtte nem is adtak lovaglást. Érezhető volt, hogy nem Stani ellen dolgoztak, de szerették volna valamelyest kiegyenlíteni az esélyeket a lovaglások számát illetően. Nekik utólag is köszönöm a támogatásukat.

F: Talán picit szomorúak most a szavaid, de mindenképpen ez volt a legjobb éved. Derby második helyezés és kancadíj győzelem Kölnnel. Rá gondolsz eddigi lovas karriered legjobbjaként, vagy inkább Blazing Comet-ra de természetesen bárki mást is említhetsz?
PG: Köln biztosan a legkedvesebbek között van. Kancadíjat nyertünk vele, amit ugye éppen ma futnak. (A beszélgetést július 31-én rögzítettük.) Van is benne egy idomítottam, Alkhansa nevű kanca, aki futásról futásra fejlődik szerintem. Köln mellett természetesen Blazing Comet is kedves a szívemnek, hiszen nála már a megvásárlásakor jelen voltam. Nagyon sok munka volt abban, hogy hűen meg tudja mutatni vagy elő tudja hozni a benne rejlő képességeit. Hála istennek a mai napig jól szerepel. Köln mellett ő is egy olyan ló, aki nagyon fontos a számomra, ahogyan Kavalkád, akiről már beszéltünk, az Ata nevű ló, akivel az első versenyemet nyertem, Művész úr, akivel a tizediket, Okawango, akivel a negyvenediket, Suttogó, akivel Ecsedi úrnak nyertem a századikat, de Spinning Crystal, vagy az a Franko is, akivel az első derby élményemet éltem át szintén kedves, ahogy a mostani társaim közül az a Copadelmundo, akinek  St Leger győzelme után éppen Te írtad, hogy “káprázatos stílusban” abszolválta feladatát. Láthatod tehát, hogy vannak egy páran a sorban és nem feltétlenül csak klasszis képességű telivérek.

F: Ha már szóba hoztam a Frankel ivadékot, az hogy önálló vállalkozásba kezdtél értelemszerű elválást eredményezett tőle. Gondolom az ember ilyenkor a lónál hagyja szíve egy kis darabját…
PG: Igen. Gyakorlatilag az egy korszak, amit le kell tudni zárni. Természetesen minden jót és sok szerencsét kívánok neki, ugyanúgy szeretem és tisztelem őt, de most úgy hozta az élet, hogy külön utakon fogunk járni.

F: A versenylovaglást meddig tervezed még művelni? Nem volt még elég a koplalásból?
PG: A versenylovaglást muszáj vagyok picit hanyagolni, mert nagyon fáj a derekam. Ezt ki kell vizsgáltatni. Amíg ennek nem lesz meg az eredménye, addig minél kevesebb lovaglást tervezek. Ha az eredmény megfelelő lesz, akkor még folytatni fogom. Már megfordult a fejemben, hogy hamarosan befejezem, de ezt én szeretném eldönteni és remélem nem az orvos fogja helyettem.

Az új feladat: az idomítás

F: Mióta érlelődött benned a gondolat, hogy átállsz a másik oldalra is?
PG: Igazából nem érlelődött. Tudtam, hogy ez egy nagyon nagy feladat, sok-sok felelősséggel. Ez egy helyzet, amely így alakult, ha úgy jobban tetszik belesodródtam.

F: Megmondom őszintén, amikor én meghallottam, hogy tréner leszel, azt mondtam magamban: Gabi megőrült. Mivel közel 20 éve ismerlek, tudom, hogy egy nagy médiacég műszaki igazgatója vagy. Nem ritkán még este nyolckor is el kell sietned otthonról, valami problémát elhárítani. Hogy fér bele az számodra, hogy még egy versenyistállót is igazgass bokros teendőid mellett?
PG: Nehezen összeegyeztethető, de olyan munkatársam van, akire komolyan számíthatok és támaszkodhatok. Ő Makoviczki Ákos, aki nem csak szakmailag, de felelősségtudatilag is helyt tud állni. Most ráadásul Balogh Timivel kiegészülve még könnyebb a dolgom. Tizenkilencre húztam egy lapot az kétségtelen, remélem, hogy fogom bírni. Egyelőre jól működnek a dolgok.

F: Engem nagyon is érdekel a történet pénzügyi része, azaz jól gondolom, hogy komoly összeget kell invesztálnia annak, aki 2022-ben fog bele a trénerkedésbe?
PG: Igen, azért jelentős kiadás van az elején.

F: Az elmúlt 18 évben több tréner kezei alatt dolgoztál. Gondolom mindegyiküktől tanultál valamit, de a mai Paizs edzésmódszer melyik korábbi mestered keze nyomát viseli leginkább?
PG: Valóban dolgoztam sok trénernél, külföldön is. Németh Dezsőtől, David Elsworth-től, Kovács Sándortól és másoktól is igyekeztem ellesni a dolgokat, de úgy érzem a magam útját járom. Figyelmem középpontjában abszolút a ló áll, így mondhatni a saját fejem, saját elképzeléseim után megyek. Próbálom a sportolói tapasztalataimat felhasználni, hogy anno, hogy érezhettem magam és mire lett volna szükségem, hogy még jobb teljesítményt tudjak nyújtani, úgyhogy igazából tényleg igyekeztem mindenkiből a legjobbat magámévá tenni.

F: A tulajdonosi köröd vélhetően folyamatosan bővülni fog, de már most sem akárkikből áll. Szebényi Dániel például szakmai példaképem, minden vitán felül az elsőszámú magyar lovas szakújságíró, Szotyori Nagy Ádám neve sem éppen ismeretlen a lovassportok kedvelői előtt. Próbálsz a futtatók között is hozzájuk hasonló „minőséget” fenntartani, vagy bárkit örömmel fogadsz, aki megtisztel a bizalmával?
PG: Mindenképpen nagyon szerencsés vagyok a jelen tulajdonosi összetétel miatt. Azt gondolom, hogy ha nem Dani és Ádám lett volna, akik egyébként rendkívül szavahihető, támogató, jó fej emberek, akik elsőként rám bízzák a lovaikat, akkor nem hinném, hogy elkezdtem volna, valószínűleg ma nem lennék tréner. Igenis számít szerintem a tulajdonosok jelleme amikor elkezdi az ember, hogy ne jelentkezzenek azonnal fizetési problémák, ne pártoljanak el egyik hónapról a másikra, szóval lehessen számítani rájuk, mert így hamar a gödör mélyére lehet kerülni.

PG: Szenzációs, 4/4-es mutatóval talán tréner még nem kezdett karriert idehaza, neked ez megadatott. Előzetesen mik voltak a célkitűzéseid 2022-re?
PG: Nagy reményekkel indultunk a szezonnak. Tényleg reménykedtem benne, hogy jól fognak futni a lovak. Hála istennek ez a nyeretlenség elvesztésén, mint idomárlovas hamar átestem, hiszen Te is tudod, hogy az első győzelemre várnak inkább többet a kollégák. Nem számítottam egy ilyen kezdésre, de titkon reménykedtem benne. Amikor aztán jöttek az eredmények, az ember elvárása is kezd megnőni vagy legalábbis bizakodhat egy kicsit jobban. A tisztes helytállás volt a cél, ami eddig abszolút elmondható, annak ellenére, hogy milyen kis istálló a miénk. (10 ló jelen pillanatban – a szerk.)

A sors fura fintora. A századik győzelem éppen egy Ecsedi ló, Suttogó nyergében 2017 májusában. Major Zsolt fotója

A megtisztelő hagyaték: az Ecsedi lovak

F: Ecsedi Ferenc halálával egy korszak zárult le nem csak saját istállójában, hanem a magyar lóversenysportban is. Lánya, Leticia téged kért fel idomárnak. Mit éreztél legelőször, hogy kezdő trénerként rögtön ekkora súly került a vállaidra?
PG: Megmondom őszintén, hogy sokkolt a halála és talán fel sem fogtam, hogy mit vállaltam. Pedig a szezon eleje óta már én voltam a megbízott idomár, de Feri bácsi elvesztése akkora sokk volt, hogy szinte csak sodródtam az eseményekkel. Igazából akkor tisztult ki a kép, amikor megláttam, hogy az én nevem van odaírva a Turfba a pöttyös dressz mellé.

Leírhatatlan érzés volt és az mai napig.

Az egész család, élén Feri bácsival évtizedek óta oszlopos tagja a magyar lóversenyzésnek, és hogy rám bízták lovaik gondozását ezt szavakkal nem lehet elmondani mekkora megtiszteltetés.

Már zsokéként is óriási megtiszteltetés volt az ő színeikben lovagolni, bármilyen lovat, bármelyik versenyben, de ezt szavakkal nem tudom elmondani, milyen érzés, mekkora megtiszteltetés egy ilyen fantasztikus ember, egy ilyen fantasztikus család lovainak a színeit képviselni hétről hétre.

F: Az istálló „átvétele” hogyan változtatta meg a napirendedet, hiszen vélelmezem, még több időt kell töltened Alagon és még kevesebbet tudsz így a munkahelyeden?
PG: Hála istennek Feri bácsinak sikerült egy nagyon jó csapatot összeraknia, így ebben az esetben is tudok hagyatkozni az ott dolgozókra. Úgy látom, hogy mindenki remekül végzi a dolgát, ráadásul annyi könnyebbség még van, hogy az istállózsoké a párom, Gönczi Rebeka, akivel otthon is meg tudjuk beszélni a feladatokat. Reggel általában az Ecsedi istállóban kezdek és utána megyek a másikba. Ha ez előbb azt mondtam, hogy 19-re húztam egy lapot, most mondhatom, hogy a 20-ra húztam. Tényleg nagyon fontos, hogy mindkét istállóban olyanokkal dolgozom, akikre lehet számítani. Ezért tud jól működni ez. A civil munkámban ugyanez a helyzet. Ha a kollegákkal megbeszélünk valamit, tudom, hogy a távollétemben is úgy végzik el a munkát, mintha én is jelen lennék. Ezért tudok ennyi helyen jelen lenni, mert hiszek a csapatmunkában.

F: Mit jelent számodra az Ecsedi hagyaték? Mi az, amit leginkább magaddal viszel gondolataiból, tanácsaiból, tanításaiból?
PG: Feri bácsi egy hatalmas szívű ember volt, aki igazából senkire nem tudott haragudni. Mindig azt mondta, mindenkinek segíteni kell, nem jó a rosszindulat, nem jó, ha egymást támadjuk és ezt a mentalitást mindenképpen szeretném tovább képviselni. A sportszerűséget, a tisztességet és a tisztaságot, ahogyan ő is élte az életét. Hallgassuk meg a kollégákat, segítsünk nekik, a közösség ne támadja, hanem támogassa egymást, hogy inkább legyen második a ló, de maradjon egészséges. Természetesen nyerni megyünk, de NEM MINDENÁRON!

Mert Feri bácsi nagyon szerette a lovait.

Igazán nagyon szerette őket. (elérzékenyül – a szerk.). Talán az emberekkel is így volt. Ahogy a leggyengébb képességű lóban, úgy az emberekben is igyekezett a legjobbat meglátni és azt igazán felszínre hozni, kiemelni belőle. Az életszemlélete az, amit én magaménak érzek és vinnék tovább magammal.

F: Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál. Sok sikert kívánunk ezen a döcögős, buktatókkal teli úton, de nem kérdés számunkra, hogy minden akadályt sikerrel fogsz venni.
PG: Én is köszönöm a megkeresést. Nagyon megtisztelő számomra ezen a nívós lapon megjelenni.

Paizs Gábor – Sereg András – 2022/07/31 – Minden jog fenntartva.

Képek: Juhász Zsóka/Treattelling, Horváth József hagyatéka