Pikáns kosárkarácsony

avagy kosárünnep a Ludovika Arénában.

21 év után találkozott a sportág két (ma is aktív) legeredményesebb alakulata, a rekordbajnok Honvéd és a nyolc címet magáénak tudható Szolnoki Olajbányász. (A 30-as -40-es években 9 bajnoki címet jegyző Előre, már utódcsapata révén sem érdekelt a jelen kosárlabdázásában.)

A meccs pikantériáját az adta, hogy a Budapesti Honvéd korábbi szolnoki sztárokkal erősített az elmúlt években. A Tisza partján ikon státuszba emelkedett Báder Márton ül a szakmai igazgatói székben, de mellette az Olaj történetének legsikeresebb edzője, Dragan Alekszics valamit Trepák Zoltán edzőként, Fodor Márton pedig játékosmegfigyelőként segíti az újonc munkáját.

A mérkőzés fantasztikus hangulatban kezdődött, hiszen több, mint négyszázan érkeztek Szolnokról, így a 2000-es évek zászlóshajója szinte hazai pályán játszhatott.

A Honvéd persze ezt nem így gondolta. Tanoh Dez vezérletével mintha a hazaiakat doppingolta volna a budapesti csarnokban ritkán látható hangulat, és ők kaptak szárnyra. 21:13-ra hozták az első és a második negyedet egyaránt, a pocsékul célzó és gyengén teljesítő alföldiek ellenében. 42:26-os félidei vezetésnél két gondolat motoszkált bennem. Vagy a „nyíregyházi forgatókönyv” ismétlődik, avagy hatalmas meglepetésre, az év legnagyobb bravúrját bemutatva megszerzi harmadik győzelmét Baksa Szabolcs csapata.

Nos, az előbbi következett be. Az Olaj 7:0-al kezdte a második félidőt, de erre még volt válasza Simon Kristóféknak. Pongóék azonban percről percre csökkentették a különbséget és a negyedik negyednek már csak -9 ről (57:48) vágtak neki. Itt bekövetkezett az az összeomlás hazai részről, amit láthattunk a Nyíregyháza ellen. 10 perc alatt mindössze nyolc (!) pontot szerezve kiengedték a kezükből a már megnyert mérkőzést.

Subotic parádéjával az Olaj 16 pontos hátrányt ledolgozva győzni tudott a fővárosban.

Kivételesen rövid leszek: gratulálok az Olajnak, jól küzdöttek, és gratulálok a csapatomnak, mi megnyertük ezt a mérkőzést… Mindenki nézze vissza a statisztikát és a mérkőzést… Köszönjük a szurkolóknak a buzdítást, remek volt a hangulat! Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek, 28-án a Falcóhoz utazunk, már erre készülünk.” – nyilatkozta a hazaiak szakvezetője, Baksa Szabolcs, amit meglehetősen nehezen tudtunk értelmezni.

Az összes rivális szinte az egekbe dicséri a Honvédot a felvezető anyagokban és a meccsvégi sajtótájékoztatókon. Most is.  (“Szeretnék gratulálni a Honvédnak, nemcsak a meccsen nyújtott teljesítményükhöz, hanem az egész működésükhöz. Nagyon jó látni, hogy van az NB I-ben egy klub, amely magyar fiatalokkal stabilan tud játszani.” – Pallai Tamás)

Azonban azt is látni kell, hogy a piros-fehérek nem először omlanak össze a negyedik negyedben és kapnak ki biztos vezetésről. A Falco ellen 10, a Szeged ellen 6, a Körmend ellen 9, az Olaj ellen 8 pontot jegyeztek Tanoh Dezék az utolsó 10 percben, ami édeskevés.

De!

A 13 lejátszott mérkőzésük alatt egyetlen egyszer sem nyerték meg a zárófelvonást.

Még akkor sem, amikor 24 pontot tettek a soproni gyűrűbe, sőt még akkor sem, amikor két győzelmüket aratták az OSE és a KKK ellenében. Ez meglehetősen beszédes statisztika.

Hogy mire gondolt Baksa Szabolcs? Nem tudjuk. Talán a 30 szolnoki büntetőre? Nem tudjuk, de azt igen, hogy hiába a tiszteletre méltó múlt, a követendő klubfilozófia, a kiváló Simon-Tanoh Dez-Demeter játékkapcsolat, bizony, ha nem lesz előrelépés játékban (vagy legalábbis az utolsó negyedekben), a Honvéd továbbra is a szimpatikus vesztes szerepébe kényszerül majd.

A csütörtökön születésnapját ünneplő Gasper Potocnik szavai: “Először is gratulálok a Honvédnak, jól játszottak, nagyon sok energiával. Ahogy a mérkőzés előtt is elmondtam, tiszteletet érdemelnek a filozófiájukért és azért is, ahogy csapatként játszanak, így kemény meccsre számítottunk. Sajnos nem kezdtünk jól, az első félidőben csak egy csapat volt a pályán. Aztán az öltözőben átbeszéltük a dolgokat, és a második félidőre sikerült változtatnunk. Ahogy a statisztikából is látszik, ekkor már kiválóan teljesítettünk. Egy jó csapat viszont nem engedheti meg magának a meccs elején látottakat, mert legközelebb könnyen vereség lehet a vége.”

Az Olaj tábor fantasztikus fisztába kezdett és az öltözőből is visszahívta kedvenceit. Révészék után, előbb Báder Mártont éltették hosszan, majd Dragan Alekszics is kapott némi méltatást. A kosárkarácsony szép lett a Tisza-partiaknak és búskomor a hazaiaknak, mindenesetre a semleges nézők egy remek találkozót láthattak a majdnem teljesen megtelt Ludovika Arénában.

Budapesti Honvéd SE – Szolnoki Olajbányász 65-72 (21-13, 21-13, 15-22, 8-24)

A forduló többi találkozóján:

Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét – Zalakerámia ZTE KK 77-94 (29-27, 16-18, 12-23, 20-26)

Atomerőmű SE – Egis Körmend 88-84 (25-18, 21-17, 19-28, 23-21)

MVM-OSE Lions – Naturtex-SZTE-Szedeák 87-69 (16-15, 19-18, 24-15, 28-21)

Sopron KC – Hübner Nyíregyháza BS 90-49 (16-12, 26-8, 25-14, 23-15)

Kometa Kaposvári KK – DEAC 89-85 (27-17, 20-27, 23-20, 19-21)

Ezzel kialakult a Magyar Kupa nyolcasdöntőjének mezőnye, ahol bizony nem lesz ott a hétszeres győztes Egis Körmend. Ők viszont igen:

Kellemes ünnepeket kívánunk minden olvasónknak és a kosárlabda barátainak!

Fotók: Karlovics Tímea/Favorit. Tabella: Hunbasket