Szeptember huszonharmadika

Különleges nap volt a sportéletben.

Egyrészről ezen a napon búcsúzott imádott játékától a sportág legnagyobbja, Roger Federer. Igen. Bátorkodom ezt a jelzőt a neve mellé tenni, mert egyetértek az Index cikkével:

Az emberi minőség, a természetes karizma, a személyes vonzerő, az elegancia és a könnyedség az, ami Roger Federert mindenképpen a tenisz képzeletbeli trónjára helyezi.” – írják a kollégák.

Roger Federer minden idők legnagyobb teniszezője.

Még annál a Lavernél is klasszisokkal áll magasabban, akinek tiszteletére rendezett tornán búcsúzott könnyek között.

Csoda, hogy mindenki sírt a búcsúmeccsén?

A lovakhoz is ezer szállal kötődő, Kincsem főszereplő, Nagy Ervin így búcsúzik tőle:

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nagy Ervin (@nagy_ervin_hivatalos) által megosztott bejegyzés

Másrészről a magyar labdarúgó válogatott lipcsei győzelme miatt. „A mieink befűzték az oktatófilmet.” – mondta Hajdú B. István és nehezen lehetne e kijelentéssel vitatkozni, a mutatott, már-már tökéletes taktikai fegyelem láttán.

A sors ismét “igazat adott” Szalai Ádámnak, annak a játékosunknak, akinek volt mersze kilenc évvel ezelőtt kimondani azokat a bizonyos szavakat, hogy bizony a magyar labdarúgásban, az azt megelőző 20 évében rengeteg volt a hazugság és a szurkolók át voltak verve.

Álomgólja ma címlapokat ér Európa-szerte.

Marco Rossi csapata vezeti azon csoportot, amelyben összesen 9 világbajnoki cím „található” és hétfőn 67 ezer néző előtt egy jól megérdemelt jutalomjáték vár rá a Puskás Arénában, amikor is a csoportelsőség a tét a Squadra Azzurra ellenében. Csoda, ha alig pár óra alatt elkelt minden jegy a találkozóra?

Mi is ott leszünk, hogy élőben szorítsunk a fiúknak. Hajrá magyarok! Mindent köszönünk, Roger!

Képek:  AP, Magyar Nemzet