Nem érdekelte igazán a sport, a hírnév még kevésbé, mégis megdönthetetlen(?) rekordot állított fel.

Az 1968-ban ezen a napon elhunyt Walter Tewksbury története.

Mondjuk manapság nem fordulhatna ilyen elő. Egyrészt mert a kedvtelésből sportolók kora régen lejárt, másrészt mert az olimpiák műsorán kevesebb atlétikai szám szerepel. De akkor is: vannak olyan csúcsok, amivel az ember – ha akarja, ha nem – sporttörténelmet ír. Mint Walter Tewksbury

Hősünk egy háromezer lelket számláló kis pennsylvaniai településen, Ashley-ben született 1876-ban. A Pennsylvania Egyetemen fogorvosnak készült, és a tanulmányi ideje alatt a tanintézet színeiben sportolt. Nem is akárhogy: az Egyesült Államok főiskolai bajnokságának megfelelő versenyen két évben egymás után megnyerte a 110 és a 220 yardos síkfutást, annak ellenére, hogy a 186 centis fiatalember inkább gátspecialistának számított.

Miután 1899-ben végzett, egy szülővárosánál is kisebb településre, Tunkhannockba költözött, fogorvosként kezdett dolgozni, és esze ágában sem volt folytatni a sportkarrierjét. Ám a véletlennek – mint oly sokszor az életben – ezúttal nagy szerepe lett. Az akkori kor egyik legmenőbb edzője, Mike Murphy, aki egyetemi évei alatt a szakmai felkészülését irányította, üvegdísztárgy-gyűjteménye gyarapítása okán teljesen véletlenül elvetődött ebbe az alig kétezer lakosú porfészekbe. És ha már ott volt, és összefutott korábbi tanítványával, rábeszélte, hogy induljon el a párizsi olimpián.

Tewksbury nem tudott nemet mondani korábbi trénerének, edzésbe állt, és öt számban vállalta az indulást a századforduló olimpiáján. 200 gáton bronzérmet szerzett, 60 és 100 síkon ezüstöt (pedig utóbbiban a középfutamban 10.8-cal beállította a világcsúcsot!), míg két számban, 200 síkon és 400 gáton nem talált legyőzőre. Utóbbi sikere azért volt különösen értékes, mert ebben az időben a tengerentúlon még nem rendeztek egykörös gátversenyt, így nem is lehetett ebben semmi tapasztalata. Ráadásul a hagyományos gátakkal szemben Párizsban egyméteres magasságban egy 8 méter hosszú telefonpóznát(!) helyeztek el keresztben a pályán.

Öt egyéni szám, öt érem – ilyenre a nyári játékok 120 éves történetében még senki nem volt képes atlétikában.

(Még egy érdekesség: akkoriban csak a győztes idejét mérték, a helyezettekét a lemaradásuk távolsága alapján „hasra ütve” állapították meg.)

Tewksbury az ifjú sportoló, az idős orvos és a párizsi győztes

De vissza hősünkhöz! Walter Tewskbury ezek után már tényleg végleg hátat fordított a sportolásnak. Tunkhannockban évtizedekig praktizált fogorvosként, 1965-ben volt egyeteme érdemrenddel tüntette ki. A település megbecsült polgáraként nem sokkal 92. születésnapja után, 1968. április 24-én halt meg.

Nyitókép: waymarking.com