Töretlen a bizalom

Exkluzív interjúnk a Magyar Lovassport Szövetség alelnökével, a díjugrató szakági elnökkel, Szotyori Nagy Kristóffal.

Ismét felhatalmazást kapott a díjugrató kongresszustól a Szotyori Nagy Kristóf vezette elnökség, így elérkezettnek láttuk az időt, hogy újra megszólaltassuk a szakág vezetőjét.

Favorit: Gratulálunk az immár harmadik újraválasztásodhoz, azaz negyedik ciklusodhoz. Nem csak Te, hanem a teljes szakbizottság bizalmat kapott újabb négy évre. Ez fontos volt számodra, hogy az elnökség változatlan összetételben folytathassa? Mondhatni, hogy dupla győzelmet arattál emiatt?
Szotyori Nagy Kristóf: Köszönöm a gratulációt. Azt gondolom, hogy dupla győzelem a magyar díjugrató sportnak, egy dupla felhatalmazás. Igen, valóban ez volt a kérésem és a tervem, hogy ez a hétfős csapat együtt maradhasson. Immár két ciklus óta dolgozunk így közösen, ami nagyon ritka a szövetség életében. Mindannyian lelkesen dolgoztak a sportért, most már átlátják, hogy milyen feladatokkal jár egy ilyen szakbizottsági, elnökségi tagsági feladat, ami nagyban segíti azt, hogy itt egy hatékony munka folyhasson. Megvan a lehetőség arra, hogy ez a sport ezt a fejlődési irányt a következő négy esztendőben ne csak úgy tovább vigye, hanem nagyokat lépve még magasabb szintre érjen. (Schlezák Melinda, Bazsó Gergely, Juhász Tibor, Karádi László, Szebényi Dániel, Zajzon András – az elnökség összetétele Kristóf mellett.)

F: Pár napja nyilatkoztál arról, hogy a cél (a ma már csak két év múlva megrendezésre kerülő nyári) olimpia. Szerintem az egyetemes magyar sportban példátlan amibe kezdte(te)k, hogy a világ talán leghíresebb sportlótenyésztőjével léptek partneri kapcsolatba. Az világosan látszik, hogy a megvásárolt anyakancák révén abszolút hosszútávú, a 2024-es párizsi olimpián jóval túlmutató terveitek vannak, de ez kicsit nem azt kommunikálja kifelé, hogy magyar lovakkal nem sikerülhet jól szerepelni az olimpián, ezért kell beavatkozni?
SZNK: Mindenki értékelje úgy, ahogy gondolja. Göttler Vilmos indulása óta 30 év telt el. Azt le lehet szögezni, hogy meg akarta próbálni a “sportág”, hogy legyen ismét díjugrató az olimpián. Nagyon sokat változott a kvótaszerző rendszer. ’92-ben is nagyon nehéz volt kijutni, de azóta még nehezebb, mint minden más sportban. Talán annyi könnyebbség van, hogy Tokióban 15 helyett már 20 ország csapata szerepelt.

Nem hinném, hogy azon kell nekünk siránkoznunk, hogy magyar vagy nem magyar a ló.

Azt gondolom, hogy magyar színekben versenyző lovasok, magyar támogatással, magyar ötletből indulva, ez túl fog mutatni azon, hogy mi annak a lónak a származása. Nem beszélve arról, hogy már ez is sokat változott, hiszen az Európai Unióban szinte már azt lehet mondani, hogy európai tenyésztésű lovakról beszélhetünk. A magyar lovasok fognak ezekkel a lovakkal versenyezni. Reméljük, elérjük a várt eredményt, de ne feledjük: ezek csikói már magyar lovakként a magyar sportlótenyésztést fogják szolgálni. Ahogy a később születő magyar lovak szolgálni fogják a jövőt, úgy azok a lovasok, akik ma még nincsenek – de lesznek majd azon a szinten, hogy 160 centiméteres akadályokon versenyezzenek – szintén.

Így ez lóban és lovasban egyaránt olyan jövőképet vetít elénk, ahogy magad is mondtad, túlmutat Párizson, sőt több olimpiai cikluson is.

Ebből szeretnénk építkezni, de természetesen az lenne a legfontosabb, hogy ez a támogatási forma megmaradna legalább ebben az évtizedben, de ezzel a kontaktussal, amit a Paul Schockemöhle istállóval kötött a Magyar Lovassport Szövetség, ez mindenképpen túlmutat bármin az előző évtizedekből.

Mindkét komoly lovas sikert (Platthy József, Dallos Gyula) komoly állami segítséggel lehetett megvalósítani, most egy más korban, más helyzetben, más megoldást kerestünk, de az mindenképp elmondható, hogy a magyar lovasoknak megvan az a tudásuk, hogy ha olyan lovakra tudnak ülni, akkor eredményesen nem csak a régiónkba tartozó országokkal tudják felvenni a versenyt, hanem a világ többi részével is.

F: Nem csak az öttusa, hanem a boksz és a birkózás helyzete is igencsak képlékeny a 2028-as olimpiát illetően. A lovaglás biztonságban van egyelőre?
SZNK: Talán elég erős a lobbiereje a lovaglásnak, de szerintem egy sportág sem érezheti magát teljes biztonságban, hiszen egy óriási verseny alakult ki a sportágak között. Azt gondolom, hogy nálunk ilyen nagy probléma nincsen. Talán az állatvédők néha túlzásokba esése zavarhatja meg a fejeket, de a profi sportban szükség van a lovakra. Szükség van tenyésztésükre, hisz egy olyan világméretű „embertömegnek” az életét határozza meg, hogy ha ebbe belenyúlnának és törölnék az olimpiáról, az beláthatatlan károkat okozna. Szerencsére nincsen szó most erről.

Az senkinek sem lenne jó, ha a lovat előbb-utóbb csak az állatkertben látnánk.

Azt a számtalan területet, ahol megfelelő bánásmóddal, a modern állatvédelmi előírásokat betartva „használják” partnerként ezeket a lovakat, azokon a területeken ez súlyos károkat okozna. Bízom benne, hogy az olimpiáról a következő száz évben nem fogják a lovassportot levenni. Azt gondolom, hogy a következő olimpiákon nem is lesz veszélyben.

 

F: Szintén a már említett interjúban mondtad, hogy a díjugratás az életed, az akadályok felett vagy a legboldogabb, amit mindenki igazolhat, aki kicsit is ismer téged. Kívülről nézve nem nőtt túlságosan nagyra mára ez a sportág idehaza? Négy, sőt ötnapos versenyeket rendeztek. Nem vezetett ez (vagy fog vezetni) a felhíguláshoz? A másik része pedig, hogy a kisebb szintű (regionális) versenyek közül sok igen kis létszámmal kerül megrendezésre, vagy egyszerűen elmarad a kevés nevező okán. Mi az oka ennek a  kettősségnek?
SZNK: Egy évtizeddel ezelőtt az volt a vágy, hogy legyen mennyiségi növekedés. Több versenyző, ló és versenyhelyszín legyen. Érdekes módon elindult egy fejlődés a versenyhelyszínek részéről. A Nyugat-Európában használt pályatechnikát átvették és olyan talajokat tudtak Magyarországon életre hívni, hogy bármilyen időjárás közepette lehet versenyt rendezni. Ez a melegítőpályákra is vonatkozik. Vannak olyan helyszínek, mint például Balatonvilágos vagy Kecskemét, ahol minden héten tudnának versenyeket rendezni. Ez eredményezi azt, hogy ahol nincs ilyen talaj, oda a lovasok már nem akarnak menni, mert jobbhoz, minőségibbhez szoktak. Ezért van az, hogy pl. egy Bábolnára vagy Kecskemétre kiírt versenyen mindig rengeteg induló van, míg Ócsán vagy Simonpusztán az is számít a lovasnak, hogy milyen épp az időjárás, vagy a térségben van-e másutt verseny. Ezeket nyilván nem választják olyan lelkesen a profik, így az alacsonyabb kategóriák felé nyit inkább, hiszen ők is nagy létszámban versenyeznek és számukra is kell sok-sok versenyhelyszín.

Tavaly több mint 50.000 startunk volt, azaz nőtt a startok és az igényesebb helyszínek száma, ahogy mondtad, már nem három, hanem még ennél is többnapos versenyeket rendeztek. Nyilvánvalóan látszik, hogy a helyszínek között is verseny van és a jövőben szerintem csak azok tudnak majd labdába rúgni, ahol kiváló talaj és infrastruktúra áll rendelkezésre, plusz olyan vezető irányít, akit nem csak az anyagi haszonszerzés motivál, hanem a sportág szeretete és úgy bonyolítja rendezvényeit, hogy a lovasok oda visszajárjanak. Nekik ugyanúgy fejlődniük kell, mint a lovasoknak. Azt gondolom, hogy a mennyiségből tudtunk minőséget javítani, amit a nemzetközi eredményeink bizonyítanak. A felnőtteknél egyelőre regionális szinten érhetőek tetten ezek, utánpótlásunk viszont már európai szemüvegen át nézve is óriásit fejlődött.

F: Pár éve indult útjára a Talent program, amely jelenleg is fiatalokat „mentorál”. Mit gondolsz, látszik már hozadéka ennek? Továbbra is zajlik majd az ifjú lovasok felkarolása?
SZNK: Már mindenképpen látszik, hiszen az utánpótlás-válogatott számtalan sikeres versenyzője innen került ki. Ennek azonban a jövőben nem csak sporteredményekben lesz haszna, hanem emberileg, „sportszakemberileg” is látszani fog mindez, hiszen

ezek a lovasok nem csak lovagolni tanulnak, hanem a jövő lovas szakembereit képezzük belőlük.

A külföldi és hazai szakemberek és a sporthoz tartozó, egyéb területekről jövő előadók képzéseik, előadásaik és a gyakorlati foglalkozások eredménye lesz majd az, hogy olyan emberek lesznek a Talent programban, akik majd tovább tudják vinni az egész díjugrató sportot. Nagyon reménykedem ebben, mert ez is az egyik fő célja. A tehetséggondozás a sportolók között, de a „lovasemberré való válás” legalább annyira fontos célunk, hiszen mindig kellenek olyan szakemberek, akik vezetőként, edzőként, bíróként, pályaépítőként és sorolhatnám tovább, tudják majd szolgálni a sportágat a jövőben.

F: Megütötte a fülemet – szintén egy korábbi interjúdból –  hogy egy amatőr díjugrató, nevezetesen Czékus Zoltán volt 2021 legjobbja. Nem csak magyar bajnok lett, de nemzetközileg is brillírozott. Ez, hogy fordulhatott elő, amikor a magyar bajnokságon például a sportág legjobbjai is mind jelen voltak?
SZNK: Klasszikus értelemben neki van polgári foglalkozása és amellett lovagol. Ő nem edző, nem lovas szakember, tehát nem ebből él. Mindig is szerette azonban ezt a sportágat. Elkezdte és egyre jobban ment neki. Remek segítői vannak, most pl. Németh István szövetségi kapitány. Fiatalon megvásárolta lovait, köztük Ricolát, kiváló szakembergárda segítségével készítették fel őket és láthatjuk, hogy egyre komolyabb sikereket ért el, immár 160 centiméteren is. Ő nyerte mind a magyar bajnokságot, mind pedig a Varsói Világkupát.

F: Kristóf! A szövetség alelnöke, a szakbizottság elnöke, a Nemzeti Vágta versenyigazgatója, lovardatulajdonos és sikeres versenyző vagy, de ha csak egyetlen titulus kerülhetne a névjegyedre Te magad mit írnál rá?
SZNK: Most megfogtál. A lovassportokért élő ember. Ebben minden benne van. A lovardavezetés, a szövetségi és edzői munkám, a versenyzői karrierem, így talán ezt.

Felnőtt champion 2021-ben. kép: lovasfoto.hu

F: Rögtön ide kapcsolódik, hogy több verseny megnyerése mellett te lettél 2021 championja. Ezúton is gratulálunk ehhez, mert szerintem ez már önmagában is unikum. Nem tudom ugyanis, van-e bármely más sportágban példa arra, hogy a szakági elnök a bajnok. Mivel imádod a versenyzést is, akár az elnöki címről is lemondanál, ha ez tiltó körülmény lenne számodra, azért, hogy versenyezhess?
SZNK: Szerencsére nincs erről szó. 2010-ben, mikor Pataki Mihály úr lemondott az elnöki tisztségről, akkor utánpótlás szövetségi kapitány voltam. Felkérésére és a tagság felhatalmazásával lettem szakági elnök. Akkor összeférhetetlen volt ez a két tisztség. Szerintem nem volt egy jó gondolat, mert véleményem szerint lehet mindkét területen egymástól függetlenül sikeresen dolgozni, de kétségtelen, hogy az akkor nagyon fájt. Igen, fájna, ha nem versenyezhetnék elnökként, fájna ha választanom kellene, de szerencsére nincs erről szó. Ez a sport ugyan kortalan, de nyilvánvaló, hogy minél idősebb valaki, annál kevésbé tud versenyezni, annál kevésbé okoz olyan örömet, hogy megtegyen ezért mindent. Úgy érzem, még pár évem biztosan van, amit versenyezhetek. Ezt szeretném kihasználni. Addig reméljük, nem lesz ilyen kizáró szabály. Utána edzőként is jó pár évtizedig szeretnék dolgozni a sportágban.

F: Ismeretesek 2022 legfőbb célkitűzései. Számodra melyik lesz a legizgalmasabb, legbizsergetőbb feladat az idei esztendőben akár sportvezetőként, akár versenyzőként?
SZNK: Mind a három területen van ilyen. Versenyzőként például, hogy meg tudjam védeni a championi címemet, tudjak versenyezni, hogy a magyar ranglistán a legjobbak között végezzek. Vezetőként, hogy az olimpiai program „rendben legyen”. A rendezvényeket illetően, hogy azokra azt mondják utólag, hogy ez megfelelő volt, nem pedig azt, hogy hibát hibára halmoztak. A díjugratáson túl pedig, hogy tizenötödjére is le kell hozni, meg kell csinálni a Nemzeti Vágtát. Utóbbi egy nagy kihívás.

 

F: Naná, hogy a galoppal fejezzük be. Jelen voltál Copadelmundo St Leger győzelménél. Testvéred és barátod, Szebényi Dániel érzelmi kitörését látva sem mocorog benned, hogy a lóversenyen is futtató légy, hiszen a családi gyökerek ugye….?
SZNK: Többször elhangzott már ez a kérdés felém. Édesapámmal és nagybátyámmal (Szotyori Nagy Tamás és Babochay György – a szerk.) kisfiúként már végigjártam a galoppot. Most úgy gondolom, hogy szurkolok barátomnak, szurkolok a testvéremnek, de mint lótulajdonos nem tudnék 100%-osan erre koncentrálni, mert ahogy beszéltük, vannak területek, amik engem jobban érdekelnek. A segítségemet természetesen megadom nekik, de mint lótulajdonos nem fogok egyelőre ebbe beszállni, de azt nem zárom ki, hogy közép és hosszútávon majd egyszer nyitok a lósport felé, aktivizálom magam, de most csak kedvelőként át – átnézetgetve próbálom ezt figyelni és élvezni. Ahogyan a Favorit írásait is, amelyeket eddig is mindig olvastam és ezután is fogom természetesen.

F: Megtisztelő számunkra. Nagyon jó egészséget, vírusmentes versenyszezont kívánunk és köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál.
SZNK: Nagyon szépen köszönöm, hogy felhívtatok. Megyünk tovább 2022-ben is a lovakért.

Képek: Kristófcsik Rozi/My Horse Gallery